Tudományszervezési Tájékoztató, 1963

4-5. szám - Figyelő

eredményeket értek el az elmúlt néhány évtizedben. Noha a miiazaki egyetemek éa főiskolák száma egyre nő, ez a növekedés még korántsem tudja kielégíteni a még gyorsabban növekvő szükségletet. Ennek következtében az egyetemi oktatómunkának komoly hiányosaágai vannak. Az évfolyamok nagyok, a tanulókkal nem tudnak egyénileg foglalkozni. Megnehezíti az egyetemek helyzetét a súlyos tanerőhiány. Ehhől adódik az a másik káros következmény, hogy az egyetemi oktatószemélyzetet csaknem teljes egészében az oktatómunka köti le, s igy kutatómunkára nem jut idő. Minthogy a hallgatókkal való egyéni vagy kisebb csoportos foglalkozás nem lehetséges, a hallgatóság tudása az elméleti tankönyvek ismeretén alig terjed tulj az elméletben tanultakat a gyakorlatban alkalmazni nem tudják, s erre az egyetem általában nem is fektet súlyt. A látogató angol tudós az egyik egyetemen megkérdezte, miért nem tesznek fel a vizsgákon olyan gyakorlati kérdéseket, melyek megoldása során az elméleti ismereteket alkalmazhatják és ily módon a vizsgázó felkészültsége jobban lemérhető. A válasz a következő volt: "Már adtunk a hallgatóknak ilyen gyakorlati példákat, de visszautasították, mivel túlságosan nehezeknek tartották azokat." Négy műszaki főiskolán folyik az oktatómunka megfelelő módon. E főiskolákat az UNESCO tervei alapján és annak támogatásával állították fel, s anyagi és módszertani segítséget nyújt a Szovjetunió, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és a Német Szövetségi Köztársaság. Ezekből az országokból vendég professzorok is közreműködtek az oktatás és a továbbképző formák megszervezésében. Az oktatás megszervezése mellett gondoskodtak az egyetemi kutatómunka megfelelő színvonalú beindításéról is. A felszerelést és berendezést a támogató országok szállították. Megszervezték azt ia, hogy a hallgatók külföldi egyetemeken egészíthessék ki otthoni tanulmányaikat, hár ebből az a hátrány származott, hogy a külföldön tanulók, ill. a továbbképzésben résztvevők nem tértek vissza hazájukba. A jobb kutatási-, előmeneteli- és kedvezőbb anyagi feltételek igen nagy csáberővel bírnak, különösen azokra, akik az Egyesült Államokba mentek. Ez a jelenség — mint ismeretes -- nem csupán az indiai helyzetre jellemző, hanem tipikusnak mondható sok felszabadult ország, sőt fejlett európai ország esetéhen is. Az indiai Tudományos Dolgozók Szövetségének egyik főfeladata, hogy a tudomány eredményeit a gyakorlatban alkalmazva, közvetlenül az emberiség jólétének szolgálatába állítsa. Különösen nagy szükség van erre Indiában, ahol a tudósok részéről kevés érdeklődés tapasztalható a tudományos kutatás eredményeinek gyakorlati alkalmazása iránt. Az indiai krisztallográfia kimagasló eredményei igen sok segítséget jelentenének számos iparágban,ha azokat szorgalmaznák. Az alkalmazási lehetőségekre irányuló vizsgálatokat azonban elhanyagolják. A Szövetségnek sok gondot okoz az is, hogy a kutatóknak és tudósoknak rçegfelelô életfeltételeket biztosítson. Az indiai tudósok életszínvonalának és munkakörülméryeinek megjavítása terén még sok tennivaló van. Ezt 461'