Tudományszervezési Tájékoztató, 1963

1. szám - Szemle

Az 1961-62. évi előzetes költségvetésben van néhány pozitív tény. Mindenekelőtt az, hogy 4 170 millióról 6 250 millióra emelkedik. Ezt a növekedést teljesen uj kezdeményezésekre, a kutatószemélyzet növelésére, bizonyos lemaradt kutatási szektorok támogatására kívánják felhasználni. Bővült ez a költségvetés fontos tételek részletes megtervezésével is, amellyel szemben növekedett a társadalmi megértés. AZ EGYETEMI SZEKTOR KÖLTSÉGARÁNYAI A CNEN-nel és a CNR-rel együtt a Művelődésügyi Minisztérium az állam kebelében folyó tudományos kutatásoknak harmadik legtekintélyesebb szerve. Az egyetemek főfeladatai között szerepel nemcsak az oktatás, hanem a tudományos kutatás is. Ez a kettős funkció az egyetemek legnagyobb értéke, de egyben nehézzé teszi annak megállapítását, hogy a költségekből mennyit fordítanak kutatásra és mennyit oktatásra. A szerző ugy véli, hogy az egyetemeken a személyi, ügyviteli és felszerelési célra fordított összegeknek kb. a fele van összefüggésben a kutatással, mig a másik fele kizárólag az oktatás és képzés céljait szolgálja. Az egyetemeken az épületekre és más létesítményekre vonatkozó költségeknek kb. csak egyharmada vonatkozik a kutatásra, mig az általános és adminisztratív kiadásoknak csak egyötöde irható a kutatás számlájára. A Művelődésügyi Minisztérium adatai azt mutatják, hogy az egyetemek költségráfordításainak több mint a fele a személyi kiadásokra megy el: az 1960-61. évben a felsőoktatásra szánt 28 milliárd lírából kb. 80 %-ot költenek a személyi kiadásokra. Ez az arány azt mutatja, hogy az egyetemek még feles arányban sem képesek finanszírozni saját kutatásaikat. Ezért helyes, hogy más szervek is finanszíroznak kutatásokat az egyetemeken. A KUTATÁSI RÁFORDÍTÁSOK ÉS A NEMZETI JÖVEDELEM Az állami kutatási ráfordításokról összefoglalóan a következőket állapítja meg a referátum: a teljes összeg, ami kb. 38 milliárd lira, csak 0,2 %-a a bruttó nemzeti jövedelemnek (amit kb. 19 000 milliárdnak lehet tekinteni). Tehát több mint tízszer kevesebb a kutatásokra fordított összeg, mint más államokban. Ha az egyéb anyagi forrásokat is tekintetbeveszik, a jelzett összeg talán megduplázható, de még igy is messze alatta marad más fejlett országok kutatási ráfordításainak. Ami ennek az összegnek az alap, alkalmazott alap és alkalmazott kutatási szintek közti megoszlását illeti, tekintélyes rész esik az alkalmazott kutatásra. Ez kétségtelenül olyan tevékenységeket is fedez, amelyek nem esnek a kutatás kategóriájába. Figyelmen kivül hagyva néhány aránytalanságot, amelyek közül kiemelkedik az ipar és kereskedelem ráfordításainak csekélysége a mezőgazdasággal és egészségüggyel szemben, az alkalmazott kutatásokra fordított teljes összeg, hatékonyan felhasználva, olyan összeget képviselne, amely - ha nem is elégséges - de nem is katasztrofálisan kevés. Ugy látszik, hogy ezt a szektort nem annyira az állam, mint inkább a vállalatok tevékenységi körében kell fejleszteni. Az állami kutatási ráfordítások jövendő fejlesztésének inkább az alap és az alkalmazott alapkutatásokra kellene irányulnia, ez utóbbi fontossága miatt az állami ráfordítások kb. felét ezekre kellene fordítani, mig a másik felét egyenletesen kellene megosztani az alap és alkalmazott kutatás között. (Az alkalmazott alapkutatás fontosságának illusztrálására a referátum megemlíti, hogy az amerikai Physical Society által kiadott 17 folyóirat közül 10 elsősorban az alkalmazott alapkutatások eredményeinek publikálására szolgál.) 33