Tudományszervezési Tájékoztató, 1963

2-3. szám - Figyelő

ni, hogy az érthető, világos és ugyanakkor a szavak alkalmazásában csodálatosan gazdaságos legyen. A tudós nagy felelőssége arra kötelez bennünket, hogy valóban alkotó módon hozzájáruljunk a háború elhárítására irányuló sokféle kérdés megoldásához, és a leszerelés problémájához: egy javakban bővelkedő világ megteremtéséhez. Legáltalánosabban kifejezve, feladatunk abban áll, hogy az élet valamennyi területén elősegítsük az emberi alkotóerő felszabadítását. Amikor az emberi alkotóerőről beszélek, hangsúlyozni kívánom, hogy nemcsak a tehetséges emberek közreműködésére gondolok. Ugy vélem, Lazarov professzornak teljesen igaza van abban, hogy az alkotóerő nem csupán zseniális emberek kiváltsága, hanem bizonyos mértékig minden ember képessége. Természetesen mindig szükségünk van minél több tehetséges emberre, és ezek szerepe rendkívül fontos. De a nagy és sürgős kérdések megoldásánál nem tudunk biztosan előrehaladni,ha kizárólag a tehetséges emberekre támaszkodunk. Nagyon sok a tennivaló. A tudományos emberek légiójára van szükségünk, melyekből néhány évvel ezelőtt csak néhányan álltak rendelkezésünkre,és a mi feladatunk éppen abban áll, hogy serkentsük azokat az alkotási lehetőségeket, melyekkel minden ember rendelkezik. A régebbi oktatási rendszerben, amely néhány országban még ma is érvényben van, különlegesebb figyelmet csak a legtehetségesebb tanulóknak szentelnek, azok önbizalmát fejlesztik, miközben a szerényebb képességű diákok ugy boldogulnak, ahogy tudnak. Ma azonban nagyszámú tanuló képességeit kell felfedezni és fejleszteni. Valamennyinek van valamihez kisebb-nagyobb mértékben képessége, mely kellő serkentéssel növekszik. Nagyon nehéz olyan embereket találni, akikban - ha időben segítségükre sietünk - semmilyen alkotókészséget vagy eredetiséget nem találhatunk. A tudománynak egyre több és több képzett embert követelő igénye a felsőoktatás mindenfajtáju intézményére egyre több munkát és felelősséget hárít, és egészséges fejlődésük minden komoly tudós ügyévé váít.A képzési módszerek javultak, és a felsőoktatás területén működő tudományos emberek száma is számottevően emelkedett. Ez a javulás tette lehetővé azokat a nagy technikai felfedezéseket, melyekre méltán büszkék lehetünk. Az is világos azonban, hogy ezek a felfedezések még nem tökéletesek. Másrészt sok még az olyan ország, ahol a felsőoktatásban részesült emberek száma még nagyon alacsony, és az iskolák és kollégiumok a fiatalok nagyrésze számára elérhetetlen vágyálom. Igy tehát számos tehetség kallódik el, közöttük olyanok, akik nemcsak hogy főiskolai, de még elemi iskolai képzésben sem részesülnek. Vonatkozik ez főleg olyan országokra, ahol a széleskörű oktatásra a legnagyobb szükség volna. Egy ország gazdasági fejlődésének sikere nagymértékben függ attól, hogy mennyit ruháznak be felsőoktatásába. Oda kell hatnunk, hogy a felsőoktatás teljesen demokratikus legyen, és ez nemcsak azért elengedhetetlen feltétel, mert általános emberi szempont, hanem mert ugyanakkor ez a tudományos fejlődés előfeltétele. A gyarmati és a fejlődés útjára most lépő országok felsőoktatási problémái különösen égetőek, és a leszerelés következtében rendelkezésre álló anyagi források jelentős részének erre a területre történő fordítása egyike a legfontosabb kérdéseknek. A felsőoktatásnak ezekben az országokban követnie kell azokat a célokat, melyek a munkaerő termelékenységére és az életszínvonal emelésére irányulnak, számolva mindenkor minden ország sajátos viszonyaival es kulturális örökségével. Nem törekszünk a nyomor tartósítására, bármennyire is festői képet ad néhol; de távol all tőlünk olyan uniformizált kultura létrehozása, mely nehézkes lenne, és nem volnának meg benne a humanitás jegyei:olyan kultura kialakítására gondolunk, melyben a mult legjobb hagyományai a maguk sokaságában párosulnának mindazokkal a jó dolgokkal .amelyet a jelenkor nyújtani tud. Az oktatási rendszert és az életpályák kialakításának kérdéseit nem szabad tehát automatikusam egy fejlettebb országból - ahol azok megfelelnek - egy kevésbé fejlett országba átültetni, anélkül, hogy előbb gondosan át ne tamulmányoznánk és tervszerűen ki ne dolgoznánk azokat. Ezek olyan kérdések, melyek érdemesek arra, hogy minden országban megvizsgálják őket. 262