Tudományszervezési Tájékoztató, 1962

3-4. szám - Szemle

Engelst annyira nem hagyta nyugodni a tudományos kutatás gazdasági jelentőségének és perspektíváinak kérdése, hogy egy éven belül ujabb tanulmányt ir "A tudás tudomány lett" cimmel, s ennek első részében többek között azt teszi vizsgálat tárgyává, hogy az ipari fejlődés szempontjából milyen újszerű helyzetet teremtett a természettudományos ismeretanyagnak a 18. század folyamán végbement nagyarányú felhalmozódása és megfelelő tudományágakban való rendeződése.*/ Egyébként érdekes, hogy még a Massachusetts Institute of Technology (M.I.T.) az Egyesült Államok legtekintélyesebb műszaki egyeteme és műszaki-tudományos kutatóközpontja 1961-ben tartott centenáris ünnepségén is kiemelték: Engels volt az, aki 1843-ban elsőként látta meg, hogy a tudomány az előzőleg felhalmozódott ismeretek öeszmennyiségével arányosan, azaz exponenciá++ / lisan növekszik. ' Az igazság az, hogy Marx is, Engels is még 1844-ben történt személyeé megismerkedésük előtt egymástól függetlenül jutottak el a tudományos és az ipari fejlődés dinamikus összefüggéseire vonatkozó első felismeréseikhez, viszont mindjárt első nagy közös müvükben, "A német ideológiá"-ban kifejtik, hogy a társadalom történetében "minden fokon készen található... egy anyagi eredmény, a termelőerők egy összege, egy történelmileg megteremtett viszony a természethez... amelyet minden nemzedék az előtte járótól örököl", s ez természetesen bizonyosfajta exponenciális növekedési formulához vezet a termelőerőkés az ismeretkincs gyarapodásának alaptendenciáját illetően. Megállapítják azt is, hogy a nagyipar "a tőke alá szubszumálta a természettudományt", vagyis ez -Engels imént idézett szavainak megfelelően - ténylegesen hozzátartozik a termelés elemeihez. A továbbiakban azután Marx "A tőké"-ben rendkivül sokoldalú vizsgálat tárgyává tette a tudományos kutatási eredményeknek a modern ipari fejlődésben betöltött szerepét és a termelési szükségleteknek a tudományos fejlődésre való kihatását, akkor, amikor e probléma jelentőségét nemhogy a közgazdaságtan, hanem egyáltalán semmifélé tudomány képviselői nem látták bieg. A marxizmus megalapítóinak prioritása a tudományos kutatás gazdasági összefüggéseinek és napjainkra oly döntővé vált társadalmi-termelési kihatásainak felismerésében, az egész kutatásgazdaságtani problematika feltárásában annyira nyilvánvaló, hogy ezt a polgári tudomány részéről sem vonhatják kétségbe, ha ez a téma - mint az M.I.T. centenáriumi +++ / ünnepségein - tágabb keretben tárgyalásra kerül. +/ ENGELS: A tudás tudomány lett. = Marx-Engels: Müvei. 1.köt. Id. kiad. 550-551. p. ++/ DEDLTER, Stevan: Research and the developing countries - Problems and possibilities. (A kutatás és a fejlődő országok - Problémák és lehetőségek.) = Teknisk-VetenskapligForskning (Stockholm), 1962.1.no. 4.p. - Dedijernek ez a tanulmánya - a stockholmi Svéd Műszaki Tudományos Akadémián tartott felolvasásának szövege - sok érdekes adatot tartalmaz ennek az exponenciális növekedési tendenciának különböző területeken való érvényesüléséről, s többek között közli azt is, hogy az iparilag kevéssé fejlett országok egész sorában jelenleg hogyan viszonylanak a kutatási költségek a nemzeti jövedelemhez .amiről egyébként ritkán találni adatot a szakirodalomban; Pakisztán 0,14 %, Fülöp-szigetek 0,15 %, Ghana 0,19 %, Ausztrália 0, 6 % stb. (2.p.) +++/ Az M.I.T. centenáriumi ünnepségein elhangzott előadások négy fő téma körül csoportosultak: 1. / tudományos és műszaki oktatás az újonnan fejlődésnek indult országokban, 2. / tudományos és műszaki oktatás a technológiailag előrehaladottabb országokban, 3./ a tudomány, a technológia és a társadalom kölcsönhatásai, 4. / a tudomány és a technika kihatásai a nemzetközi kapcsolatokra. Az előadók közt a nemzetközi tudományos és kulturális élet számos kiemelkedő személyisége szerepelt, igy többek között A. V. Topcsijev, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának alelnöke, Pierre Auger, az emlékezetes Auger-jelentés szerzője, aki jelenleg a Nemzetközi Űrkutatási Bizottság (COSPAR) elnöke, Gordon S.Brown, az M.I.T. mérnöki karának dékánja, Adam Schaff, a varsói egyetem filozófia-professzora, Aldous Huxley, a nagynevű angol iró stb. Az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia folyóirata, a Daedalus (Boston), 1962. évi 2. számát teljes egészében az ünnepségek ismertetésének és néhány ott elhangzott előadás közlésének szenteli. Figyelemreméltó, hogy nemcsak Gerald Holtonnak, a Harvard-egyetem professzorának történetesen éppen a tudományos ismeretek volumen-növekedésével foglalkozó és általunk már korábban hivatkozott előadása, hanem az összes többi itt közlésre került tanulmány is - közte Raymond Ároné, a közismerten szélsőjobboldali francia szociológusé, az ipari társadalomban folyó polgári oktatás elveiről - mennyire nem tud kitérni a marxista tudományelmélet szempontjainak közvetett vagy közvetlen felvetése ill. megtárgyalása elől, még akkor sem, ha kritikusan vagy teljesen negatívan áll vele szemben. 6