Tudományszervezési Tájékoztató, 1962

1-2. szám - Szemle

Antarktiszon szabad közlekedést biztosit minden nemzet fiai számára. Joggal állapitja meg a Tudományos Szövetségek Nemzetközi Tanácsának folyóirata: "Ez minden precedens nélküli esemény .Először történik meg, hogy kormányok nemzetközi szerződéssel szentesitik a tudományos kutatás szabadságát, minden jogot megadnak egy nem-kormányzati szervezetnek, az Antarktiszi Kutatások Különleges Bizottságának a kutatások programjának meghatározására, s a program végrehajtásának megkönnyítésére kormányközi egyezmények utján biztosítják a szállítási és távközlési eszközöket."^ Bár - mint látjuk - a kormányközi és a nem-kormányzati jellegű nemzetközi szervezetek között a határvonal nem éles, s tulajdonképpen az egész fogalomkör, illetve az alapjául szolgáló társadalmi-történeti tényállás átalakulóban van, ez a felosztás - ilyen vagy más nomenklatúrával - mégis nélkülözhetetlen a nemzetközi tudományos (és nem-tudományos) szervezetek rendszerének jelenlegi elemzésénél. Mint az idézett szovjet mü rámutat, mindennemű felosztás vagy rendszerezés ezen a téren csak feltételes, hozzávetőleges, egyezmenyes lehet, mert maga a "rendszer" is még csak kialakulófélben van. A nemzetközi tudományszervezésnek ez a kialakulófélben lévő intézményrendszere természetesen történeti eredetű, s ezért jobb megértése végett egy pillantást kell vetnünk a múltjára. A NEMZETKÖZI TUDOMÁNYOS SZERVEZETEK RENDSZERÉNEK KIALAKULÁSA Ha eltekintünk olyan fontos, de azért persze "előtörténeti" kezdeményezésektől, mint amilyeneket például az ókorban az alexandriai könyvtár körül kialakult tudományos központnak az egész Földközitenger medencéjét behálózó,sőt Afrika és Ázsia igen távoli részire is eltérő tudományos információs szolgálata jelentett, a középkorban pedig az iszlám tudományos központjainak és a skolasztikus egyetemeknek hálózatos kapcsolatai valósítottak meg a kutatás bizoqyos szük és teológiailag engedélyezett szektoraiban, akkor a nemzetközi tudományszervezés tényleges előzményeit abban a korban kell keresnünk, amelyben a mai értelemben vett nemzetekés nemzeti tudományos intézmények létrejöttek, a nemzeti államok kialakulásának korában. Valóban a reneszánsz és a humanizmus akadémiái, majd a Boyle, Hooke és Newton Royal Society-jának mintájára alakult más "királyi tudóstársaságok" közt fejlődtek ki a mai nemzetközi tudományos együttműködés bizonyos alapformái. Szó szoros értelemben vett szervezeti formákrók azonban nemigen lehet beszélni; a kutatások "koordinálásáról" legfeljebb Leibniz, Mersenne, Euler és más hasonló egyéniségek egész Európát behálózó levelezései gondoskodtak. +/ LACLAVERE.G.R.: Le Traité de l'Antarctique. (Az Antarktiszi Szerződés.) = ICSU Review (Amsterdam), 1961. nov. 159-163. p. Ugyanehhez a témához: ROBIN, G. áe Q,:Five years of Antarctic research. (öt év antarktiszi kutatás.) = ICSU Review (Amsterdam), 1961. nov. 153-158.p. Más tudományterületek olyan nemzetközi kutatási lehetőségeiről, amelyek a kormányzati ill. kormányközi és nem-kormányzati szervezetek egybefonódó kutatásszervező tevékenysége nyit (vagy nyithat) meg: [TOPCSIJEV. A. V. Topchiev, A.V.: Prospects for scientific coopération.(A tudományos együttműködés távlatai. )« Bulletin of the Atomic Scientists (Chicago), 1962. márc. 41-43.

p. FRUKTIN, Arnold W.:U.S. co-operation in space research. (Az Egyesült Államok együttműködése az űrkutatásban.) = Spaceflight (London), 1962. márc. 41-43.p. MONTALENTI, Giuseppe: The International Biological Program. (A Nemzetközi Biológiai Program.) = ICSU Review (Amsterdam), 1961.ápr. 72-77.p. BOUTRY.G. A. : Principes d'une coopération internationale pour l'amélioration de Г information scientifique. (A tudományos tájékoztatás megjavítására szolgáló nemzetközi együttműködés elvei.)= ICSU Review (Amsterdam), 1960. okt. 188-203.p. ++/ Szpravocsnik, 15. p. 70