Tudományszervezési Tájékoztató, 1962

1-2. szám - Szemle

SZAKMÉRNÖKKÉPZÉSI PROBLÉMÁK A NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁGBAN Mig az USA-ban lénwegében kizárólag az egyetemek műszaki fakultságain képzik a mérnököket, addig Németországban - mégpedig mind az NSZK-ban, mind az NDK-ban - két szintű képzés folyik.A műegyete­mek (műszaki főiskolák, Technische Hochschulen) okleveles mérnöki ciroet és diplomát adnak (Diplom. Inge­nieur) 4-5 éves Studium után, a mérnöki (Ingenieurschulen) pedig szakmérnököket képeznek ki 3 éves tanul­mányi idő alatt. Az okleveles mérnökök rendszerint tudományos munkakörben (kutatás, felsőoktatás, műszaki fejlesztés) helyezkednek el, mig a szakmérnökök köréből kerül ki a konstruktőrök, a technológusok és az üzemmérnökök javarésze. Az okleveles mérnökök és a szakmérnökök aránya mintegy 1:3, ha pedig a szak­mérnökökhöz számítjuk a technikai végzettség nélkül mérnöki posztokat betöltő gyakorlati szakembereket is, akkor az arány 1:4. A mérnökképzésben való lemaradásnak az NSZK-ban számos figyelmehtető jele van, amint arra az NDK-nak a nyugat-német és világgazdasági kérdésekkel foglalkozó intézetének szemléje rámutat. A kölni Deutsches Industrieinstitut véleménye szerint műszaki téren rövidesen teljesen lemarad az NSZK, ha nem orvosolják gyorsan a mérnökképzés terén fennálló hiányokat. Egyetlen nyugati ország sem képes összemérni e téren az erejét a Szovjetunióval, ahol évente 120 000 mérnököt képeznek ki és ahol az általános iskolai és középiskolai politechnikai oktatástól kezdve az egyetemi oktatás elmélyítéséig minden erőt arra összpontosí­tanak, hogy magasan kvalifikált mérnökökkel és technikusokkal lássák el a népgazdaságot. A Szovjetunió fel­ismerte, hogy a Kelet- és Nyugat közötti verseny lényegében a technika versenye. Arra is rámutatnak a technikai fejlődés lemaradásában kedvezőtlenül érintett nyugat-német körök, hogy a technika területén kibontakozó verseny egyik tétje a gyarmati és félgyarmati sorból felszabadult uj ál­lamok megnyerése. A mérnökök iránti növekvő szükségletet még az is fokozza, hogy az NSZK is műszaki se­gítséget kiván nyújtani a fejlődésben lévő elmaradt államoknak iparosításukhoz. A Szovjetunió azonban a nyu­gati országoknál sokkal világosabban megértette az idők szavát és le is vonta a megfelelő következtetéseket: ma már tekintélyes számú műszaki szakembert képes az elmaradt országok rendelkezésére bocsátani és ez­által nem lebecsülendő mértékben növeli politikai befolyását. A bonni kormányzat megítélése szerint a - szövetségi felügyelet alá tartozó - műegyetemek kapacitá­sa teljesen elegendő a követelményeknek megfelelő mérnöklétszám kiképzésére, csupán a szövetségi államok hatáskörébe tartozó mérnöki szakiskolák hálózatát kívánja mintegy 50 %-kal fejleszteni. 20 uj szakiskola lé­tesítéséről volt szó 1957-ben, ebből 10 a gépgyártás és 6 az elektrotechnika számára. Ilyen körülmények között érthető a nyugat-német tudományos kutatás összefogó szervének, a Deutsche Forschungsgemeinschaft elnökének csüggedt hangú nyilatkozata. Az 50-es évek közepén még általános nyugta­+++ / lansággal figyelték a műszaki és természettudományos szakemberek kiképzésében való erős lemaradást, ' azonban két-három év leforgása alatt erősen megcsappant a közvélemény érdeklődése a tudomány és a technika +/ REICHERT, P. : Die Ausbildung des Ingenieurnachwuchses in der Bundesrepublik Deutschland. (A mérnök-utánpótlás képzése a Német Szövetségi Köztársaságban.) = VDI-Zeitschift (Berlin), 1956. 15. no. 845. p. ++/ Der mangelnde Ingenieur-Nachwuchs in Westdeutschland. (Mérnök-utánpótlás hiány a Német Szö­vetségi Köztársaságban. ) = Deutsches Wirtschaftsinstitut (Berlin). Bericht 2. 1962. Jan. 16-19. p. -Н-+/ HESS, G. : Sofortprogramm für die Wisserachaftsförderimg. (Gyors program a tudomány támoga­tására.) = VDI-Zeitschrift (Berlin), 1957. 17. no. 786-768. p. 61

Next

/
Thumbnails
Contents