Tudományszervezési Tájékoztató, 1962

1-2. szám - Szemle

A szakképzett dolgozók növekedésének tendenciája a kapitalista államokra is jellemző, bár ott ez a fejlődés lassúbb. Az Északamerikai Fgyesült Államokban 1890-ben egy mérnökre 290, 1910-ben 172, 1948ban pedig 69 szakképzetlen dolgozó jutott. Más adatok szerint ez az arány 1930-ban 1:100-hoz, 1950-ben pedig 1:50-hez volt. Az egész keresőnépességen belül 1930-ban 0,4 % volt a mérnök, 1950-ben pedig már 0,9 %. A jelenben és a jövőben ezt a tendenciát a termelési folyamatok automatizálása méginkább meggyorsítja. Az automatizálással kapcsolatos feladatok parancsolóan irják elő egy speciális, tudományos, tervező és konstruktőr munkatársakból álló bázis kialakítását. N.Sz. Hruscsov 1959-ben az SzKP KB-nak ülésén az automatizált berendezések kezelőinek és tervezőinek arányát 1:10-hez állapította meg. A felsőfokú szakképzettséggelrendelkezők mind nagyobb számban nyernek alkalmazást (az automatizálás előfeltételeként) az oktatásiintézményekben, a tervezőirodákban és tudományos intézetekben. A Szovjetunióban 1941-ben 435 ezren, 1959-ben pedig már 1 494 ezren dolgoztak ezeken a munkahelyeken. Hasonló fejlődési tendencia tapasztalható a kapitalista országokban is. A szerző azt a következtetést vonja le, hogy a kvalifikált káderek a termelőerők fejlődésében mindinkább meghatározó tényezővé válnak. Ezután a lengyelországi helyzet felvázolása következik. (Részletesfadatokat 1. : Tudományoss|káderfejlesztésiproblémákLengyelországban, szemlecikk "Káderfejlesztési kérdések a lengyel népgazdaságban" c. részét. ) NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLÍTÓ ADATOK A SZAKKÁDERKÉPZÉS HELYZETÉRŐL A lengyel állam 1956 és 1960 között az oktatásra, a Lengyel Tudományos Akadémia intézeteire, valamint egyéb tudományos intézetekre költségvetésileg több mint 72 milliárd zlotyt biztosított. Az erre fordított összeg mind nagyobb arányban szerepel az összköltségvetésben, s igy az 1956. évi 8,3 %-kal szemben 1960ban 9 %-kal részesedett. Egy főiskolai vagy egyetemi hallgató - nem számitva a beruházásokat - évente átlag 12 722 zlotyba kerül az államnak. A teljes kiképzés pedig személyenként - a képzés irányától függően - 30 és 100 ezer zloty között mozog. Lengyelországban 1958-banaz állami alkalmazottak 31 %-a értelmiségi munkaerő. Összehasonlításképpen: a Német Szövetségi Köztársaságban 1950-ben az összes alkalmazottak 28 %-a értelmiségi, Ausztriában (1951) ez az arány 32 %-os. A szocialista országok közül a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban 100 alkalmazottra 25,9 ért el mis égi jutott. Bár a számadatok összevetését megnehezíti az a tény, hogy mindenütt mások az értelmiségi munka kritériumai, s ez egyaránt érvényes a külföldi adatokra és a belföldi részadatokra is, annyi megállapítható, hogy a lengyelországi helyzet a többi állam helyzetével hasonlatos. A szerző további összehasonlításokat végez egyes országok felső- és középfokú káderhelyzetét illetően. Nehézségeket jelent, hogy egyes országok iskolarendszerében jelentős különbségek vannak, valamint az, hogy a kapitalista országokban a középfokú képzettséggel rendelkezőket alig-alig tartják nyilván. A felső- és középfokú káderek számát és százalékos arányát, ill. ezek növekedését egyes szocialista országok viszonylatában mutatja be: 28