Tudományszervezési Tájékoztató, 1962

1-2. szám - Szemle

oszlása 1958-ban a következőket mutatja: mérnök 33,2 %, mezőgazdasági mérnök, zootechnikus, állatorvos és erdész 7,9 %, közgazdász 12,7 %, jogász 8,1 %, orvos 8,9 %, pedagógus, végző hallgató, könyvtáros, népművelő 19,1 %. A mérnökök szakok szerinti megoszlása az orsz ág 79 660 mérnökéből: 3,7 %-a kohómérnök, 4,9 %-a bányamérnök, 13,5 %-a elektromossági mérnök, 28,6 %-a gépészmérnök, és energetikus, 1,1 %-a hajómérnök, 10,2 %-a vegyészmérnök, 1,6 %-a élelmiszertechnológus, 1,2 %-a terménytechnologus, 1,8 %-a fatechnologus, 2,1 %-a textilmérnök, 5,1 %-a építészmérnök, 13,2 %-a általános mérnök, 2,2 %-a vizépitő, 1,9 %-a egészségügyi mérnök, 1,1 %-a geologus, 2,7 %-a geodéziai szakember, 2,7 %-a hiradástechnikus, 2,3 %-a pedig közlekedési mérnök. Az ország egészben véve igen fiatal káderekkel rendelkezik. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők 57 %-a, a középfokú képzettségüeknek pedig 73 %-a 35 életév alatti. A felsőfokú képzettséggel rendelkezők 1/4-e 26-30, a középfokuaknak meg éppen 1/3-a 21 és 25 éves. 65 életévét a felsőfokú képzettségüeknek csupán 1,6 %-a, a középfokuaknak pedig 0,3 %-a haladta meg. A felső- és középfokú káderek nemek szerinti megoszlására jellemző, hogy a középkáderek esetében a nők száma mintegy 12 000 fővel meghaladja a férfiakét, ezzel szemben a felsőfokú szakképzettséggel rendelkezőknek csak alig 1/4-e nő. Jellemző az is, hogy a fiatal korosztályokban a nők arányszáma elég magas, mig a középkorúaknál és az idősebbeknél a nők képviselete rohamosam csökken. Nem mondható egészségesnek a felsőfokú és középfokú szakképzettséggel reiidelkező káderek lakóhely szerinti megoszlása. Varsóban és a vajdasági jogú városokbam dolgozik a felsőfokú káderek 45 %-a. Mig országosan 1000 lakosra 8,3 felsőfokú és 15,1 középfokú szakképzettséggel rendelkező dolgozó esik, addig Varsóbanezaz arány 50,9, illetve 36,7, Krakkóban 38,0, illetve 34,5, Poznanban 29,6, illetve 30,1. Vannak olyan vajdaságok, ahol egészen kedvezőtlen a helyzet. így pl. a bialostocki vajdaságban, ahol 3,5, illetve 12,6 szakképzett dolgozó esik 1000 lakosra. A termelés korszerűsítése a szakképzett káderek vonatkozásában minden eredmény ellenére még további erőfeszítéseket követel, ezért a legközelebbi évek nagy feladata a szakképzett dolgozók számának emelése. Ezen belül az egyetemi és főiskolai képzettséggel birók számának a népgazdaság felvevőképessége szerint 75 %, a középfokú végzettséggel rendelkezők számának pedig 87,7 %-kal kell növekednie; eszerint 1965-ben 1000 dolgozóra 54 felsőfokú és 106,2 középfokú képzettséggel rendelkező szakember esne. Figyelembevéve azonban egyfelől a káderképző intézmények teljesítőképességét, másfelől a jelenlegi káderek természetes fogyását, azzal számolnak, hogy a fenti irányszámokat optimális esetben sem tudják teljesíteni. 1965re előreláthatólag 89 000 felsőfokú és 122 800 középfokú káderrel lesz kevesebb, mint amennyire a korszerű követelményeknek megfelelően szükség lenne. A szakképzett káderek számának, bár nem kielégítő, mégis nagyarányú növelése erősen kihat a tudományoskáderekkelkapcsolatos problematikára, ugyanis az egyetemi és a főiskolai oktatás gondjának nagy része a felsőoktatási hálózatban dolgozó vezető tudományos káderekre nehezedik. Másfelől viszont az ifjak ujabb százezreinek a felsőoktatási intézményekbe való bekerülése örvendetes jelenség: a tudományos káderutánpótlás számára bővülő szelekciós bázist teremt, amire a tudományos-kutatói káderek jelenlegi állományának felfrissítése és növelése szempontjából igen nagy szükség van. (A fejezet valamennyi adata (6) alapján. ) A TUDOMÁNYOS KÁDEREK MEGOSZLÁSA A szakképzett káderekkel kapcsolatban felvetődő problémák egy része a tudományos kutatással fog20