Tudományszervezési Tájékoztató, 1962

1-2. szám - Szemle

lógia, a bányászat, a fa- és papíripar, és a közszükségleti cikkek gyártásának szakmáiban 1950-től 1955-ig ugrásszerűen nőtt a mérnökhallgatók száma. 1955 után azonban az első két szakmában a létszám jelentősen csökkent, az utóbbiaknál pedig a fejlődés üteme - a korábbihoz képest - számottevően lassult. 11. táblázat A felsőfokú tanintézetek nő-hallgatóinak aránya {%) 1927 1940 1945 1950 1960 összes hallgatók közül nő 28 58 77 53 43 ebből szakmák szerint: Ipar, építőipar, szállítás és hírközlés 13 40 60 30 30 Mez őgazdas ág 17 46 79 39 27 Közgazdaság, jog 21 64 77 57 49 Fgészségügy, testnevelés 52 74 90 65 56 Közoktatás, művészetek 49 66 84 71 62 A szocialista iparosítás kezdetekor a szovjet felsőfokú tanintézetekben a nők aránya még nem sokkal volt magasabb mint más országokban és az egyes szakmák között jellegzetesen nagyarányú szóródás volt. Ezt követően a hallgatónők aránya rohamosan emelkedett. Ennek egyik és alapvető tényezője a szocialista társadalomnak abból az általános célkitüzésébőlfakadt, amely szélesre nyitotta a nők előtt a társadalmi érvényesülés valamennyi kapuját. Az 1940 és 1945 közötti példátlanul magas arányokban azonban már nagyobb szerepe volt a II. világháborúnak, amely a fiatal férfiakat a honvédelem frontjára vonta el. Ezzel magyarázható, hogy a háború befejeződését követő néhány év alatt, majd a következő évtizedben nagymértékben csökkent a nők aránya, elsősorban az olyan ágazatokban, mint az ipar, az építőipar, a mezőgazdaság, ahol a nők számára a munkalehetőségek az egészségügyi, vagy a közoktatási munkakörökhöz képest kevésbé előnyösek. Az 1960-ra kialakult struktur a lényeges eltéréseket mutat mindaz 1927, mint pedig az 1945. év szélsőséges számarányaitól, a felsőoktatás női hallgatóit illetően. 1960-ban más országokhoz képest még mindig igen magas a női hallgatókaránya, ugyanakkor a szakmák szerint mutatkozó eltérések jóyal kisebbek, mint a szocialista iparosítás előtti időszakban voltak. - Emlitésreméltó, hogy a női hallgatók közötti arány kisebb eltérést mutat oktatási formák szerint is. Amig a nappali tagozatokon a nők aránya eléri a 45 %-ot, addig a levelező tagozaton 43 %, az esti tagozaton pedig csak 39 %. Ezek az eltérések elsősorban a nőknek a gyermeknevelésben és a háztartási munkában meglevő kötelezettségeikkel függenek össze. Nem érdektelen megemlíteni azt a körülményt sem, hogy a női hallgatók aránya egyes földrajzi területek gazdasági struktúráján kivül azok történelmi múltjával, a kialakult szokásokkal és erkölcsökkel is összefügg. Ezzel magyarázható, hogy amig az orosz, az ukrán, a bjelorusz, az észt, a lett, a litván és más hasonló jellegű szövetséges köztársaságban a női hallgatók aránya40-50%között mozog, addig például Tádzsikisztánban 16 %, Turkméniában 21 %, Üzbegisztánban 25 % a felsőfokú oktatási intézmények hallgatói között a nők aránya. A felsőfokú tanintézetek I. évfolyamára felvett hallgatók számára vonatkozó adatok azt mutatják, hogy az összes egyetemi, főiskolai hallgatók létszámának az elmúlt években tapasztalt növekedése hasonlóan gyors ütemben folytatódik majd a következő években is. Amig az 1958/59 tanévben 456 ezer hallgatót vettek fel az I. • évfolyamra, addig két évvel később már közel 600 ezer fő került felvételre. A hallgatók száma különösen gyorsan nőtt az esti és a levelező tagozatokon. Ennek az általános tényezőkön túlmenő sajátos okaira az előzőkben már utaltunk. 14