Tudományszervezési Tájékoztató, 1962

3-4. szám - Szemle

A TUDOMÁNY ÉS A KUTATÁS TERJEDELMÉNEK EXPONENCIÁLIS NÖVEKEDÉSE A tudományos ismeretanyag és a manapság ennek legfőbb forrásául szolgáló tudományos kutatótevékenység terjedelmének exponenciális, azaz kamatos-kamatszerü növekedésében tulajdonképen semmi meglepő nincs; világméretekben és történelmi távlatokban nézve a Föld népessége és a rendelkezésére álló kitermelt javak mennyisége, a termelés és egyáltalán mindenfajta alapvető emberi tevékenység volumene szakadatlanul gyarapodik. Éppen ez az emberi társadalom történeti fejlődésének legfőbb kvantitatív jellemzője. S ennek a gyarapodásnak exponenciális jellegűnek kell lennie minden olyan esetben, amikor a "kamat" maga is tovább kamatozik, pontosabban a termék maga is produktiv tényezővé válik,mint ahogy ezt az emberi szaporodásban, a termelőeszközök termelésében vagy akár magában a tudományban látjuk, ahol minden ismeret ujabb ismeretek szerzésére nyújt lehetőséget. Persze itt nem valami mechanikus törvényszerűségről, hanem konkrét társadalmi feltételekhez kötött és ezért sokféle módosító, többek között fékező vagy gyorsitó kölcsönhatásnak alávetett fejlődési tendencia érvényesüléséről van szó. Ahol a tudományos ismeretek szintje nagyon alacsony és a kutatómunka szórványos, ott véletlenszerű társadalmi és történeti körülmények esetleg csak igen hosszú idő után teszik felismerhetővé ezt a tendenciát, de olyan területeken - földrajzi vagy tudományterületeken -, ahol már tetemes szintet ért el a fejlődés és nagy a tudományos aktivitás, a tendencia egészen masszivan érvényesülhet, amint arra az alábbiakban számos példát fogunk látni. Az osztálytársadalmak történetének viszontagságai, a tudományos tevékenységre ránehezülő elnyomás, a háborúk, a gazdasági válságok vagy másfelől a forradalmi jellegű átalakulások megszakíthatják, visszavethetik vagy ugrásszerűen felgyorsíthatják a fejlődést, s akkor ennek megfelelően csak bizonyos pangás után, illetve a korábbitól eltérő (alacsonyabb vagy magasabb) szintről kiindulva érvényesül újra az alapvető tendencia. Mint jól tudjuk, ez a népese-" dés vagy a termelés fejlődésében is igy van, mint ahogy nem is lehet másként egyetlen olyan esetben sem, amikor nem valami fizikai gyorsulásnak alávetett folyamattal, hanem életfolyamattal, sőt adott esetben társadalmi életfolyamattal, a társadalmi élet általános fejlődési folyamatának egyik ágával van dolgunk. * 7 A tudományos ismeretanyag és a tudományos kutató tevékenység gyarapodásának mindazonáltal éppúgy megvannak a kvantitatív jellemzői, mint akár a népesség vagy a termelés növekedésének. A megjelenő tudományos közlemények mennyisége és terjedelme,a kutatóintézmények száma és nagysága, a kutatói létszám, a kutatásra fordított anyagi eszközök pénzbeli értéke stb. alapján bizonyos mértékig kvantLtativan is jellemezni lehet a tudományos fejlődés menetét. Persze kézenfekvő az az ellenvetés, hogy egy pár oldalas értekezés vagy egy vékonyka füzet, mint amilyenben Faraday az elektromos indukció törvényét vagy Einstein a speciális relativitáselméletet közzétette, egymagában hasonlíthatatlanul nagyobb tudományos fejleményt jelenthet, mint akár száz vaskos monográfia. S valóban nincs olyan mutatószám, ami az elektromos indukció törvényének vagy a speciális relativitáselméletnek tudományos jelentőségét felfedezése pillanatában kifejezhetné. Ámde az elektromos indukció törvényének tudományos jelentősége éppen azért olyan nagy, mert felismerése módot nyújtott az elektromosság természetére vonatkozó vizsgálódások hatalmas arányú kiterjesztésére, s ha például megnéznők, hogy 1831-tői kezdve hogyan növekedett az elektromosságtanra vonatkozó tudományos közlemények mennyisége és terjedelme, az elektromosság kérdéseit vizsgáló kutatók létszáma vagy akár az elektromos jelenségek kutatására fordított anyagi eszközök pénzbeli értéke, akkor valóban olyan exponenciális növekedési adatokat kapnánk, amelyek együttvéve,sőt már külön-külön is igen szemléletes képet nyújtanának a bekövetkezett tudományos fejlődésről. + / A tudományos és technikai haladásnak, különösképen a Szovjetunió és az Egyesült Államok közti tudományos versenynek a nemzetközi politikai élet minden területére kiható aktuális következményeiről érdekes elemzést ad: ONUSKIN ,V. : Naucsno-tehnicseszkij progreszsz i mezsdunarodnüe otnosenija. (A tudományos és technikai haladás és a nemzetközi kapcsolatok.) = Mezsdunarodnaja Zsizn' (Moszkva), 1962.6.no.9-20.p. 7