Tudományszervezési Tájékoztató, 1961

4. szám - Szemle

Ceak ott van szükség fejlettebb országok tudósainak és pedagógusainak segítségére az illető nép első saját kádereinek kiképzésénél és oktatásra alkalmas nyelv megteremtésénél, ahol egyáltalában nincs irodalmi nyelv, mint pl. a múltban a Szovjetunió egyes nemzeteinél és nemzetiségeinél vagy a jelenben bizonyos kínai kisebbségeknél. Ezen a téren bizonyára nagy segítséget nyújtanának a Szovjetuniónak és a Pekingi Nemzetiségi Intézetnek részletesen feldolgozott és közzétett tapasztalatai. Mindenképpen nagy segítséget jelent azonban azoknak az országoknak a t .dája • melyek a szóbanforgó feladatot rövid időn belül s gyakran bonyolult gazdasági és munkakörülmény közt jldották meg. Részletes beszámolót kaptunk például Albániából, ebből a nemrég még szegény hegyi törzsek lakta fél-feudális burzsuá országból, amely a felszabadulás óta a szocializmus építése során tizenkét év alatt teljesen felszámolta a lakosság nyolcvan százalékos Írástudatlanságát, s ezzel egyidőben létrehozta saját ipari, felsőoktatási és tudományos bázisát. Még figyelemreméltóbb az a jelentés, amelyet a Vietnami Népköztársaság készített; Vietnamban 1945-ben a népnek több mint 90 %-a analfabéta volt, 1958-ban viszont a 12-50 éves lakosságnak már 93,4 %-a tudott irni és olvasni. Ezt az eredményt annak ellenére érték el, hogy a vietnami nép, amelyet csaknem száz éven át a végletekig kizsákmányoltak, tizenöt esztendeig elszántan és keményen harcqlt, hogy felszabaduljon a gyarmati elnyomás alól, s sem alapfokú tanítói káderekkel, sem pénzügyi eszközökkel nem rendelkezett; csak azért jutottak el idáig, mert teljes mértékben megértették, hogy a nemzet harcképessége szempontjából is alapvető kérdés az irni-olvasni tudás, mert az irás-olvasás megtanulása az egész lakosság ügyévé vált, s mert azok, akik már megtanultak irni és olvasni, maguk is tanítói lettek azoknak, akik még nem sajátították el a tudásnak ezt az alapját. De ezt a kérdést most nem fogjuk részletesebben taglalni, hiszen rendelkezésre áll a részletes, eredeti jelentés. Különben is csak azért emiitettük, mert egyrészt hangsúlyozni akartuk, milyen nagy jelentősége van annak, hogy az egész nép magáévá tegye az általános műveltségnek ezt a közös alapját, másrészt pedig arra is rá akartunk mutatni, hogy ezt a feladatot a saját erejéből és nehéz körülmények közt is teljesítheti bármely nép, ha tisztában van jelentőségével és mindenki a maga ügyének tekinti végrehajtását. Itt voltaképpen kettős feladatról van szó: egyrészt széleskörű akcióra van szükség, hogy az egész serdülő és felnőtt lakosság elsajátítsa az irni-olvasni tudást, másrészt alapos, rendszeres, általános és minden gyermekre kötelező alapfokú oktatást kell szervezni. Mig az első feladatot főleg jól megszervezett öntevékeny munkával lehet teljesíteni, addig a második feladat a tanítók gyorsított képzését és iskolák felállítását kívánja meg. Erre a célra nyilvánvalóan nem lehet felhasználni a fejlett országokban általánosan elterjedt módszereket; kezdetben bizonyára szükség lesz arra is, hogy a konkrét körülményeknek leginkább megfelelő rögtönzésekkel elégedjenek meg. П. A következő alapvető feladat a felsőoktatás jó alapjának megteremtése. Minthogy elsőrendű fontosságú követelmény, hogy az elmaradottságot a lehető legrövidebb időn belül felszámoljuk, természetesen nem nyugodhatunk bele abba, hogy a fejlődés uj útjára lépő országok egyedül birkózzanak meg ezzel a feladattal, s ezért figyelembe kell vennünk, hogy a legaktívabb segítséget kell nyujtanunk nekik. Meglehetősen sokáig tartana, ha megvárnánk, amigfelnő az a nemzedék, amely már teljes alapfokú oktatásban részesült. Éppen azok az országok tudták gyorsan megoldani ezt a feladatot is (az albániai és vietnami adatok is ezt bizonyítják) amelyek elmaradottságuk felszámolása közben a baráti országok segítségére támaszkodhattak. Ez a segítség többféle lehet. Mindenekelőtt azoknak az első tanítói kádereknek a képzésében kell segítséget nyújtani, akik az illető ország tanítóinak uj nemzedékeit fogják nevelni, a segítség módja pedig az legyen, hogy az első káderek egy olyan fejlett országban tanulhassanak, amely szervezeténél és lakósai életkörülményeinél fogva a legközelebb áll a szóbanforgó másik országhoz; segítséget nyújthatnak azok a szakemberek is, akiket azzal a céllalküldeneka fejlődés uj útjára lépő országba, hogy vegyenek részt az illető ország uj iskolarendszerének kialakításában és a további nevelőmunka elvégzésére elsősorban alkalmas személyek kiválasztásában. A segítsége két formája azonban csak akkor járhat sikerrel, ha messzemenően figyelembe veszik a tényleges körül 31