Tudományszervezési Tájékoztató, 1961

1-2. szám - Szemle

AZ IPAR ALAPKUTATÁSI TEVÉKENYSÉGE Az alapkutatást minden tudományos ismeret végső forrásának tekintik. Mindazonáltal eddig csak kevés adat állt rendelkezésre az iparvállalatok ilyen természetű kutatómunkájára vonatkozólag. Ezért a mostani felvétel egyik fő célja az ipar által végzett alapkutatási tevékenység felmérése volt, bár e feladat megoldásánál az alapkutatás fogalmi definíciójával kapcsolatos komoly nehézségekkel kellett számolni. Az alapkutatásnak nincs általánosan elfogadott meghatározása, s az alapkutatás és az alkalmazott kutatás közti határvonal nehezen húzható meg. Soká tartott, amig sikerült kialakitani egy olyan definiciót, amely a magánipar alapkutatási tevékenységére vonatkozó adatok felvételét lehetővé tette, s evégett számos konferenciát kellett tartani az ipari kutatás vezető személyiségeivel. Kívánatosnak látszott, hogy az alapkutatás fogalmát mindazokra a kutatómunkákra kiterjesszük, amelyeknél a kutató elsődleges célja a vizsgált terület jobb megértése, s a kutatást abban a reményben folytatják, hogy utmutatást, vezérfonalat, ötletet szolgáltathat későbbi sokatigérő alkalmazott kutatásokra és egyéb jelentős eredményeket nyújthat a vállalat általános érdeklődési körén belül. Az alapkutatás fogalmának e felvétel céljára bevezetett végső meghatározása a következő volt: Alapkutatás az olyan kutatási tervek végrehajtása, amelyek nem egyes termékek vagy eljárások meghatározott alkalmazásaival kapcsolatosak, hanem elsődleges céljuk inkább a vállalat egyetemes tudományos ismereteinek gyarapítása. ("... projects which are not identified with specific product or process applications, but rather have the primary objective of adding to the overall scientific knowledge of the firm.") Ez a meghatározás és a felvételnek a meghatározáson alapuló adatai az alapkutatás fogalmának a magániparra jellemző értelmezését türközik, amely jelentősen eltér e fogalom akadémikus értelmezésétől és szélesebb kört ölel fel. A kérdőivek feldolgozása során kiderült, hogy néhány vállalat a fenti meghatározásnak meg nem felelő tevékenységeket is alapkutatásnak minősített; az ilyen téves értelmezésből eredő hibákat a lehetőséghez képest kiigazítottuk. Mindazonáltal az alapkutatási ráfordítások összegszerű adatai valószínűleg a tényleges alapkutatási költségek felső határértékét jelentik. A magánipar egészét tekintve az 1953 évi alapkutatási költségek - mint mondottuk - kb. 150 millió dollárt, az ipar teljes kutatási és fejlesztési ráfordításainak 4 %-át tették ki. Összegszerűen a vegyipar végezte a legnagyobb mérvű alapkutatást (38 millió dollár - az egész ipar alapkutatási ráfordításainak 25 %-a); utána az elektrotechnikai és a repülőgépipar következett. De ha azt nézzük, hogy egy-egy iparág a maga teljes kutatási és fejlesztési ráfordításainak milyen nagy részét szentelte az alapkutatásnak, akkor a vegyipar mellett a kő-, agyag- és üvegipari termékek gyártása, ill. ezen belül maga az üvegipar kerül első helyre 10 %-kal; összes kutatási és fejlesztési ráfordításainak 6-8 %-át költötte alapkutatási célokra a távközlési, az ásványolaj, az elsődleges fém- és műszeripar. Ezzel szemben az elektrotechnikai és a repülőgépipar alapkutatási költségei összegszerűen ugyan igen magasak, de e két iparág hatalmas kutatási és fejlesztési ráfordításainak alig több mint 2 %-át teszik ki. (Lásd az 5. táblázatot. ) Az összes iparágak alapkutatási költségeinek 38,4 %-át kémiai kutatások emésztették fel; a fizikára 13,2, a kohászatra 7,6 % esett. A mérnöki tudományok igen tekintélyes százalékaránnyal, 32,5 %-kal részesednek az ipari alapkutatás összköltségeiben, viszont éppen a műszaki tudományok terén a legnehezebb az alapkutatás és az alkalmazott kutatás határait megvonni, úgyhogy az adatok alighanem itt távolodnak el legjobban az alapkutatás akadémikus koncepciójától. Mindazonáltal számos vezető vállalat, amely nagy kutatási programmokat bonyolít le a legkülönbözőbb tudományok (aerodinamika, elektronika, kémia stb.) területén és 40