Tudományszervezési Tájékoztató, 1961
5. szám - Szemle
5 ivnyi szövegterjedelem, nem ritkaság, sőt előfordul, hogy ilyenkor mindkét oldalon fényérzékeny réteggel ellátott, vagyis 10 iv reprodukciójára alkalmas kartonokat használnak. + Az a dokumentációs anyag, amely mikrokárlyákon reprodukálva egy közönséges kartotékdobozban tárolható, szinte ijesztő nagyságú. A normális kereskedelmi forgalomban lévő mikrokártyák ezrenként kb. 30 cm vastagságúak, ami annyit jelent, hogy egyetlen mikrokartoték céljára használt kb. 50 cm hosszú dobozban 80 000 szövegoldalnyi dokumentációs anyag (kb. 250 átlagos terjedelmű könyv teljes szövege), sőt a kartonok mindkét oldalának felhasználásával 160 000 szövegoldalnyi dokumentációs anyag (kb 500 átlagos terjedelmű könyv I [ szövege) kényelmesen, "lapozgathatóan" elfér. Mivel pedig egy iróasztalfiókban 5-6 ilyen doboz is elhelyezhető egymás mellett, tehát egyáltalán nem probléma, hogy egy kutató 1-2000 kötetes segédkönyvtárat tarthasson Íróasztalában, vagy ami még kézenfekvőbb: egy kutatólaboratórium valamelyik kis polcán kéznél legyen mindaz a szakirodalom, amire munka közben a kutatóknak egyáltalán szükségük lehet. A mikrokártyák hallatlan "szövegbefogadóképessége" a legfőbb magyarázata annak, hogy mikrokiadványok alakjában olyan dokumentációsanyagok is megjelentethetők, amelyeknek normális formátumban való kiadására még gondolni sem lehet. Mikrokártyakészités céljára általában kétféle anyagot használnak: vagy a röntgenfilmekhez hasonló anyagból készült átlátszó filmlapokat (un. microfiches); vagy a közönséges fénymásolópapírokhoz hasonló anyagból készült nem átlátszó kartonokat (un. microopaques). Az átlátszó mikrofilmlapok előnye, hogy a hozzájuk használható átvilágitásos (diaszkópikus) olvasókészülékek általában egyszerűbbek és olcsóbbak, mint a nem átlátszó mikrökartonokhoz szükséges rávilágitáI I I sos (episzkópikus) olvasókészülékek. Ezzel szemben a mikrokiadványok többsége ma mégis nem átlátszó mikrokartonokon készül, mert ezeknek az a dokumentációs szempontból sokkal súlyosabban latbaeső előnyük van, hogy mig egyik oldalukon akár 5 ivnyi terjedelmű szöveg mikroreprodukciója foglal helyet, addig másik oldalukon rendes, szabad szemmel is olvasható betűkkel fel lehet tüntetni a reprodukált szöveg bibliográfiai + Igy, vagyis minden karton két oldalán összesen kb. 10 iv szövegközléssel jelenik meg például az amerikai Archives of Archaeology, amelyre még visszatérünk. Erősebb kicsinyítések mikrokiadási célokra már nemigen alkalmazhatók, mert az olvasókészülékek - legalábbis a mai viszonyok között - tul drágává válnának, ha mikroszkópikus tipusu optikákat ill. manipulációs eszközöket kellene alkalmazni. Más a helyzet nagy adatnyilvántartóközpontok, például szabadalmi hivatalok, nagyvállalati könyvelőségek stb. esetében. Az Avco-gyár által ilyen célra forgalomba hozott 20x20 cm méretű Verac-filmlapokra 1:140 lineáris arányú kicsinyítéssel 10 000 dokumentumoldal szövege rögzithető; viszont a megfelelő optikai felvevő és reprodukáló berendezések beszerzési költsége olyan magas, hogy a mindennapos tudományos dokumentáció céljaira eféle rendszerek alkalmazása szóba se jöhet. (Ez áll a Kodak -féle Minicard-rendszerre, a Benson-Lehner-féle FLIP-re, az FMA-gyár Filesearch-jére stb. ) Lásd; Information retrieval. (Adatvisszakeresés.) = Chemical and Engineering News (Washington), 1961. jul. 17. 103-114. p. ++Somé generál informations about microcards, = Catalog of Microcard Publications (Washington), 1960. 2.no. l.p. +++ A nemzetközi tudományos folyóiratokban mostanában hirdetett mikrokártya-olvasókészülékek árára néhány példa: a svéd IDC 6 dollár 95 centért ajánlja egyszerű kézi mikrofilm lapolvasóját, ugyancsak átvilágitásos, de sokkal kényelmesebb olvasást biztosító asztali készülékeit pedig 75 dollártól felfelé terjedő áron kínálja; az amerikai Microcard Reader Corporation zseblámpaelemmel működtetett episzkópikus kézi mikrokartonolvasója 25 dollárba kerül, mig a hasonló célú, de egészen nagy teljesítményű mikrokarton-olvasókészülékek ára ugyanennél a cégnél 275 dollár. A mikrokiadványokat sok kutató főleg referencia céljaira használja (régi folyóirat évfolyamok idézett szöveghelyeinek, nagy táblázatos müvek egyes adatainak kikeresésére stb.). Ilyen munkához a valóban bárki által könnyen megvásárolható kézi készülékek is teljesen megfelelők, sőt gyakran praktikusabbak, mint a nagyobb berendezések. Viszont teljesen kényelmes, folyamatos olvasási lehetőséget csak ez utóbbiak biztosítanak. Az egész problémát részletesen megvitatja az American Library Association közleményének egyik legutóbb megjelent cikke: CLAPP, Werner W. : The search for an inexpensive hand-reader for microtext. (Mikroszövegek olvasására szolgáló olcsó kézikészülék piacának vizsgálata) = ALA Bulletin (Washinígton), 1961. febr. 164-167. p. 38
