Tudományszervezési Tájékoztató, 1961

5. szám - Szemle

Bármilyen összehasonlító mértéket vagy mutatószámot alkalmazunk,akár a foglalkoztatott személyek létszámát, akár az anyagi ráfordításokat vagy az intézményi hálózat nagyságát tekintjük, kétségtelen, hogy a tudományos kutatómunka volumennövekedése egy idő óta sokszorta gyorsabb tempóban halad előre, mint bármiféle más társadalmi tevékenységé - többek között a termelőmunkáé -, aminek révén előreláthatólag fokozatosan ki fog egyenlítődni a tudományos kutatás évezredes lemaradása a termelés ill. a termelési technika fejlődése mögött. Nem szabad elfelejtenünk, hogy még a legnagyobb multu termelési ágak, például éppen a mezőgazdaság munkájának alapjául szolgáló természeti törvényszerűségek is alig egy évszázada alkotják a szorosabb értelemben vett tudományos kutatás tárgyát (az agrokémia és az agrobiológia lényegében Liebig, Darwin és Pasteur korával kezdődik

1. ), számtalan olyan tapasztalatilag kialakult technológiát alkalmazunk az iparban, amelynek szabatos tudományos magyarázatát nem ismerjük, s amelyet ezért nem is tudunk még elég okszerűen továbbfejleszteni (a fémötvözés évezredes technikáinak tényleges alapját csak most kezdi tisztázni a szilárd testek fizikája

1.), s például az üveggyártás, a bőrgyártás vagy az élelmiszerkészités terén sokszor még objektiven leirható technológia sem áll rendelkezésünkre, hanem számos vonatkozásban a szakmai hagyományokat ismerő és nagy gyakorlattal rendelkező mesterek "érzékére" vagyunk utalva. Többek között innen ered az a követelés, amelyet a Szovjetunióban Koszigin miniszterelnökhelyettes állított a közelmúltban a szovjet tudományos dolgozók első össz-szövetségi értekezletén elmondott nagy beszédének középpontjába: "A technikának gyorsabban kell fejlődnie, mint a termelésnek, a tudománynak pedig gyorsabban kell fejlődnie, mint a technikának."

4 Az a viszonylag rövid ideje tartó állapot, hogy a tudományos kutatótevékenység volumene és ennek megfelelően ember- és anyagigénye is minden más társadalmi tevékenység volumenénél gyorsabban növekszik, természetesen nem tarthat örökké. Jelenleg még ugyan az a helyzet, hogy a tudományos haladással lépést tartani kivánó országok nemzeti termelésük összértékének ill. nemzeti jövedelmüknek egyre nagyobb százalékát költik tudományos kutatásra, azaz sokkal gyorsabban növelik kutatási ráfordításaikat, mint ahogy termelésük növekszik. Ennek azonban nyilvánvalóan határai vannak. A Szovjetunió például megtette az elmúlt évtizedben azt, hogy négyszeresére emelte tudományos kiadásait, miközben nemzeti jövedelme - ugyancsak páratlanul, de mégsem ilyen tempóban növekedve - durván megkétszereződött, sőt a Szovjetunió még azt is megengedhette magának, hogy 1960-ról 1961-re újabb 17 %-kal növelje tudományos ráfordításait, ami persze jelentékenyen meghaladja a termelési volumennek egy év alatt elérhető növekedését. Ámde éppen Koszigin volt az, aki emiitett beszédében, amelyben ezeket az adatokat közölte (1950-ben 874 millió újrubel, 1960-ban 3 260 millió újrubel, 1961-ben több mint 3 800 millió újrubel tudományos kiadás

1.), felhivta a tudományos dolgozók figyelmét arra, hogy a jövőben a kutatási ráfordítások növelésének lépést kell tartaniók a termelési volumen várható növekedésével,mert "máskülönben a pénzösszegek felemelése azt eredményezné,hogy az iparnak, a mezőgazdaságnak, vagy a népgazdaság ágainak kevesebb jut,"

4

4 Nem arról van persze szó, hogy a tudományos fejlődésnek bármiféle felső határához közelednénk, hanem csak arról, hogy a tudományos kutatás ember- és anyagráforditásai nem növekedhetnek örökké abban az egész emberiség biológiai és materiális fejlődését meghaladó tempóban, mint az utóbbi évtizedek során. Gondoljuk meg például, hogy 1800 körül mintegy 100 tudományos folyóirat és időszaki kiadvány jelent meg a világon, 1850-ig ezeknek száma 1 000-re,1900-ig pedig több mint 10000-re emelkedett és napjainkban 100 000 körül mozog. Ha ez igy menne tovább, akkor e század végén 1 000 000 körül kellene mozognia a tudományos periodikák számának, holott az ENSZ nemrégiben közzétett, igen alapos népesedés-statisztikai munkálatokon a la+ Tájékoztató, 1961. 4.sz. 61.p. ++ Tájékoztató, 1961. 4.sz. 60-61.p. 12