Tudományszervezési Tájékoztató, 1961

4. szám - Szemle

szükségleteinek figyelembevételével melyek igéinek belátható időn belül és elképzelhető ráfordítások mellett valamelyes eredményt. Az alapkutatások tervezésére tehát van lehetőség és a legtöbb alapkutatás esetében valamelyes támpontunk is van idő-, munka- és anyagigényességének, valamint várható eredményei jelentőségének felbecsülésére. Tervezési megítéléseinkben, rangsorolásainkban gyakran fogunk tévedni - egyébként korántsem éppen csak az alapkutatások esetében - ámde az összeredmény mindenesetre jobb lesz, mintha teljesen lemondanánk minden tervszerüsitésrol és a véletlenre biznók, hogy bizonyos irányokban egyáltalán indulnak-e alapkutatásokvagy sem. Ez már csak azért sem kivánatos, mert az alapkutatás a magasképzettségü kutatókáderek legfőbb iskolája, s az alapkutatási tevékenység hiánya közvetve kihat az illető szakterület egész kutatási színvonalára. Az alkalmazott kutatások esetében a tervezés helyzete annyiban könnyebb, hogy itt bizonyos meglévő tudományos ismeretek gyakorlati célokra való alkalmazhatósága, illetve bizonyos ki t ü z öt t gyakorlati céloknak a meglévő tudományos ismeretek alapján való megvalósítása képezi vizsgálat tárgyát. A bizonytalanságitényező átlagosan kisebb, mintáz alapkutatás esetében, a kutatómunkához fűződő közvetlen gyakorlati érdek és az eredmények várható népgazdasági értéke jobban felbecsülhető. Ami pedig a fejlesztési kutatásokat illeti, amelyek a tudományos kutatási eredményeknek a termelési gyakorlatba való közvetlen feltételeit vannak hivatva megteremteni, itt anyagi tekintetben meglehetősen szoros kalkulativ tervezés lehetséges, viszont a tudományos kutatástól elválaszthatatlan bizonytalansági tényező itt - ha nagyságrendileg sokkal kisebb is - azt eredményezheti, hogy a fejlesztési kutatás eredménye "nem éri megapénzt

1', raerta létrehozottuj eljárás vagy uj termék nem jobb vagy nem gazdaságosabb a réginél. Márpedig ez esetben a fejlesztési kutatásra fordított munka, éppen mert olyan közvetlenül és specializáltán egybizonyos konkrét üzemi feladat megoldására összpontosult, nagyjából értékét veszti, eredményei veszendőbe mennek. Az alkalmazott kutatások esetében a kutatási eredmények ilyen mértékben ritkán, az alapkutatások esetében pedig úgyszólván sohasem értéktelenednek el. Amint látjuk, minden kutatási szintnek megvannak a maga tipikus, egymástól eltérő tervezési problémái, s ezek a problémák sokban különböznek a népgazdasági tervezés problémáitól. S itt mindjárt hozzátehetjük: az alapkutatás, az alkalmazott kutatás és a fejlesztési kutatás kategóriája - mint egyébként ma még a kutatástervezés majdnem egész elméleti apparátusa - elsősorban a természettudományos és műszaki tudományos kutatásokra van "rászabva", sőt a természettudományokon belül is főleg azokra, amelyek többé-kevésbé szoros összefüggésben állnak a termelés technikájával. A kémiában vagy a mechanikában általában meglehetősen könnyű határt vonni a fejlesztési, az álkalmazott és az alapkutatás között, az orvostudomány klinikai ágaiban már sokkal nehezebb (s persze a fejlesztési kutatásnak az alkalmazott kutatástól való elkülönítése itt aligha vihető keresztül), s végül a társadalomtudományok számos ágában - mondjuk a történettudományban az efféle kategorizálás aligha alkalmazható, de céltalan is, mert a társadalomtudományi kutatások zömének tervszerű irányításában egészen másfajta tervezési megfontolások érvényesülnek, mint amilyeneknek szolgálatában az alapkutatás, az alkalmazott kutatás és a fejlesztés kategorizálási sémáját megalkották. A KOORDINÁCIÓ MINT KUTATÁSSZERVEZÉSI MÓDSZER A Szovjetunióban, ahol legmesszebre haladt előre a kutatástervezés és a népgazdasági tervezés szerves kapcsolatának kiépítése, egyben a legvilágosabban látják azt is, hogy a kutatótevékenység tervszerű irányításában sok tekintetben a termelési tevékenység tervszerű irányításától eltérő megoldásokhoz kell folyamodni. 8