Tudományszervezési Tájékoztató, 1961
4. szám - Szemle
SZEMLE A KUTATÁSTERVEZÉS ÉS A NÉPGAZDASÁGI TERVEZÉS ÖSSZEFÜGGÉSEI A szocialista кutatá st e г vezé s és kutatásszervezés elméletének ujabb fejleményei A koordináció, a folyamatos tervezés és a végigfutó f e 1 a d a 11 e r ve z é s A szovjet népgazdasági tervezés uj módszereinek kihatása a к u t atá sterve zésre Áttekintés a kutatómunkák kategóriáinak nemzetközileg eltérő meghatározásairól A népgazdaság tervszerű szocialista irányításának elmélete és gyakorlata a Szovjetunióban született meg. Hasonlóképpen a Szovjetunióban öltött először testet a tudományos kutatás átfogó tervszerüsitésének és nagyarányú központosított megszervezésének gondolata is. Mig azonban a szovjet népgazdaság termelési szervezete a szocializmus felépítése óta a termelőtevékenység egészére kiterjedő egységes népgazdasági terv alapján hajtja végre feladattót, addig a kutatótevékenység tervezésében és szervezésében a helyzet eddig az volt, hogy a tudományos intézmények a szokott módon három nagy és egymástól lényegében független hálózat (az akadémiai a felsőoktatási és a népgazdasági) között oszlottak meg, s ezen intézményhálózatok együttműködését egyrészt a konkrét feladatok, másrészt elvi sikon - de saját intézményhálózatán tul nem terjedő hivatali hatáskörrel - a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának iránymutatásai szabták meg. A tudományos kutatómunka és a közvetlen termelőmunka sokban igen eltérő természete miatt a kutatás irányításának az állami és gazdasági igazgatás módszereitől igen eltérő megoldása kielégítőnek is bizonyult mindaddig, amig a kutatótevékenység terjedelme és anyagi igényessége bizonyos korlátok között maradt, a kutatási tervek egymásközti egyeztetése és a konkrét népgazdasági szükségletekkel való összehangolása valamennyire reszortszerüen volt megoldható, s a koordináció esetleges kisebb-nagyobb fogyatékosságai nem jártak mindjárt komoly gazdasági következményekkel. Röviden: a tudományos kutatás többé-kevésbé közvetett kapcsolatban állott a társadalmi termeléssel, s apparaturáját bizonyos vonatkozásokban a termelési apparátus járulékos részeként lehetett felfogni. A TUDOMÁNY MINT KÖZVETLEN ANYAGI TERMELŐERŐ A helyzet azonban az utóbbi időkben megváltozott. Mint Koszigin miniszterelnökhelyettes mondotta a szovjet tudományos dolgozók közelmúltban tartott első össz-szövetségi tanácskozásán: "A korszerű tudomány egyre inkább közvetlenül anyagi termelőerővé válik... Napjainkban a tudomány nemcsak mindennemű ter5
