Tudományszervezési Tájékoztató, 1961

1-2. szám - Tartalomjegyzék

Hangsúlyoznunk kell, hogy e Tájékoztató dokumentációs jellegű, vagyis feladata eleösorban a nemzetközi tudományos tevékenység szóbanforgó kérdéseire vonatkozó szakirodalom gyűjtése, rendszerezése és ismertetése. Ezzel szemben a kritikai értékelés, az egyes irodalmi állásfoglalások vagy közlések birálata, a különböző országok kutatástervezési, kutatásigazgatási és kutatásszervezési gyakorlatában felmerülő jelenségek politikai vagy ideológiai elemzése, a külföldön alkalmazott elvek és módszerek hazai alkalmazhatóságának megvitatása már nem dokumentációs feladat, hanem Tájékoztatónk éppen az ehhez szükséges irodalmi áttekintést és tényismeretet kivánja olvasóink számára biztositani. De természetesen félrevezető volna, ha Tájékoztatónk mindenféle politikai és ideológiai értékeléstől mentesen igyekeznék az "adatokat" egybegyűjteni és bemutatni, sőt az ilyesmi nem is volna lehetséges, hiszen már a dokumentáció anyagának megválogatása is értékelést jelent. Tájékoztatónk baráti és idegen, sőt ellenséges forrásból eredő anyagokat egyaránt feldolgoz, hasznos és káros irányzatokról egyaránt beszámol. Viszont kell, hogy az olvasó mindenkor tudja, milyen forrásból származik az elébetárt anyag, menynyire megbizható ez a forrás, s miféle társadalmi-gazdasági, ill. politikai-ideológiai viszonyok fejeződnek ki az ismertetett dokumentumokban. Az ezzel kapcsolatos ténymegállapítások mellőzése nem dokumentációnk tárgyilagosságát biztosítaná, hanem éppen ellenkezőleg megtévesztővé tenné adatközlésünket. Olvasóinknak tehát tekintetbe kell venniök, hogy a nemzetközi tudományos élet valamely jelenségének, a szakirodalom valamely müvének, a kutatástervezés, kutatásigazgatás és kutatásszervezés valamely irányzatának Tájékoztatónkban való ismertetése csak annyit jelent, hogy a szerkesztőség bizonyos okból fel kivánta hivni reá a figyelmet - de erre az illető jelenség káros volta, az illető irodalmi állásfoglalás ellenségessége, az illető irányzat negativ értékelésének szükségessége is okot szolgáltathatott. Tájékoztatónkban mindazonáltal döntő helyet kell biztosítanunk annak a dokumentációnak, amely pozitiv tanulsággal szolgálhat számunkra. Ez pedig annyit jelent, hogy különösen behatóan kell foglalkoznunk a szocialista tábor és ezen belül mindenekfelett a Szovjetunió kutatástervezési, kutatásigazgatási és kutatásszervezési tevékenységével. Ezt nemcsak az teszi indokolttá, hogy a Szovjetunió a legfejlettebb szocialista ország. Tájékoztatónk olvasói látni fogják, hogy a szocialista táboron kívülálló, sőt vele szembenálló országokban - nem utolsó sorban magában az Egyesült Államokban is - a leggondosabban tanulmányozzák a szovjet tudománypolitika elméletét és gyakorlatát. Az igazság az , hogy a tudományos kutatás tervszerüsitésének, központosított állami irányításának és egységes szervezeti felépítésének korszerű elveit és módszereit alapvetően a Szovjetunió dolgozta ki, évtizedeken át egyedül alkalmazta, s ma világszerte a szovjet tudománytervezés és tudományszervezés metodikáját tekintik példaadónak. Még a kapitalista országokban is sok tekintetben ezt próbálják - teljesen eltérő társadalmi és gazdasági feltételek mellett - alkalmazni, adaptálni, vagy valami más módon hasznosítani. Az első szovjet szputnyik fellövése óta a Szovjetunió ellenségei között sincs senki, aki tagadni merné a szovjet tudományfejlesztés elméletének és gyakorlatának világraszóló jelentőségét. A Szovjetunióban a tudományos kutatás soha nem sejtett méretű termelőerővé vált. A kutatómunka gazdasági értékét ugyan már a kapitalizmus is korán felismerte, s a tudomány állami támogatása sem valami uj dolog. Ámde a szovjet állam nem a tudomány "mecénásaként" lépett fel, s nem is egyszerűen a tudományos eredmények "kiaknázására" vállalkozott, hanem egészen újszerű szoros egységet teremtett a tudomány és a társadalmi termelés között: a szocialista népgazdaság minden anyagi erőforrását és tapasztalatát a tudományos kutatás rendelkezésére bocsájtotta, s ugyanakkor gondoskodott arról, hogy a kutatótevékenység szálai mindenütt szétágazzanak a termelési apparátusban. A szocialista társadalmi rend egyben kiküszöbölte azokat a válaszfalakat, amelyek a tudományos értelmiséget elkülönítették a munkásosztálytól. így azután pél6