Tudományszervezési Tájékoztató, 1961

3. szám - Szemle

SZEMLE AZ ŰRKUTATÁS TÁVLATI TERVEI A Szovjetunió kezdeményező szerepe a nemzetközi asztronautikai együttműködés kiépitésében Utópia és valóság az asztronautikai tervezésben Kerek három és fél évvel azután, hogy a Szovjetunió 1957. október 4-én útjára bocsátotta az első szputnyikot, 1961.április 12-én felszállt a Szovjetunió területéről az első űrhajós, aki 28 000 kilométeres óránkénti sebességgel haladó jármüvén a kozmikus térségbe felemelkedve megkerülte a Földet, és 108 perc multán újra leszállt a Szovjetunió területén. A napilapok és a tudományos folyóiratok világszerte oly bőségesen és oly sok szempontból tárgyalták meg ezt a korszakalkotó eseményt, oly részletesen taglalták azt is, milyen része volt a legkülönfélébb tudományszakoknak - a matematikának, az asztronómiának, a rakétatechnikának, az elektronikának, a fémkohászatnak, a keramikának, a sugárbiológiának, a fiziológiának - e siker kivívásában, hogy ugy tűnhetnék, mintha Tájékoztatónk már semmivel sem járulhatna hozzá e téma megvilágításához. De ez nem igy van. Hiszen éppen az a körülmény, hogy ennyi (és még sokkal több) tudományszak járult hozzá a vállalkozás sikeréhez, arra utal, hogy a "csoda", ami a szemünk előtt lejátszódott, nem csekély mértékben a tudományos kutatástervezés és kutatásszervezés csodája! Hiszen világos, hogy csak a legaprólékosabb gonddal s egyben a legmagasabb hatásfokkal megtervezett és megszervezett tudományos kutatómunka vezethetett el 1286 nap alatt az első, mai szemmel már egészen aprónak látszó, alig több mint 80 kilogramm sulyu mesterséges holdacskánk kilövésétől annak a 4 1/2 tonnás irányitható óriásjármünek a felbocsátásáig, amelyen Jurij Gagarin őrnagy elindult az űrbe, majd katonás pontossággal végrehajtott őrjárata után visszatért hazájába, hogy jelentse: teljesítette azt, amivel a Szovjetunió kormánya és lenini pártja megbizta. • Különös módon még tudományos körökben is eléggé elterjedt az a hiedelem, hogy a szovjet űrkutatás olyasmi, aminek tervezése és szervezése a legnagyobb titokban folyik,

s amiről a "kívülálló" semmi mást nem tudhat meg, mint amit a TASSZ-jelentés közöl egy-egy uj, világraszóló asztronautikai siker bejelentésekor. Semmi sem tévesebb azonban ennél! Mert igaz ugyan, hogy a rakétatechnikának s a különböző tipusu mesterséges égitestek távmérési és távirányítási berendezéseinek vannak olyan részletei, amelyek - nem ugyan égi, de földi alkalmazhatóságuk miatt - a Szovjetunióban és mindenütt másutt a világon katonai titkot képeznek; a rakétakilövő pályák és kísérleti állomások ugyanezen okból védett objektumok - az amerikaiak sem véletlenül helyezték el Cap Canaveral-i rakétabázisukat (mint neve is mutatja) egy tengerbenyuló földnyelven. Ezzel szemben tény az,hogy az ilyen, mai viszonyok között magátólértetődő korlátozásoktól el5