Bujdosó Ernő: Bibliometria és tudománymetria (Könyvtártudományi és Módszertani Központ – Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest, 1986)
3. A tudományos publikálás és kommunikálás
3.1 A tudományos folyóiratok létrejötte A tudományos eredmények terjesztése — eltekintve egyes népszerű almanachoktól és kalendáriumoktól — szinte kizárólag könyveken és a tudós társakhoz írt leveleken keresztül történt a tudomány hőskorában. A levelek személyek vagy csoportok legújabb kísérleti eredményeit szállították a távolabb tevékenykedő személyekhez vagy csoportokhoz azzal a céllal, hogy azok az eredményeket megismerjék, majd szóban vagy írásban is továbbítsák. Ilyen módon központok, „levelesládák" jöttek létre. Az egyik legjelentősebb „levelesláda" Henry Oldenburg, az Angol Királyi Társaság titkára volt, aki a Társaság ülésein ezeket a leveleket felolvasta és egyben értesítette a levelek íróit a Társaság ülésein történtekről. Valószínűleg a kiterjedt levelezéssel kapcsolatos sok munka adta neki azt az ötletet, hogy magánvállalkozásként folyóiratot hozzon létre. 1665-ben jelent meg a Philosophical Transactions c. folyóirat. Ezzel egyidőben, sőt azt 3 hónappal megelőzve jelent meg francia társa, a Journal des S^avans, mely — eltérően az angol folyóirattól — leginkább Csak könyvismertetéseket közölt. így a tudományos folyóirat prototípusaként inkább a Philosophical Transactions-1 tekinthetjük. A folyóiratok létrejötte nem szüntette meg a tudósok levelezését. Leibnitz a berlini Akadémia megalapításakor a „levelező tagok" hálózatának kialakításán fáradozott, ugyanakkor sürgette, hogy az Akadémia saját folyóiratot is hozzon létre. A folyóiratcikk többek között a szakmai viták, a prioritási civódások nyilvános arénája lett, míg a levelek inkább a személyes jellegű információk hordozóiként szolgáltak. A jelentős munkákat továbbra is a levelekben vitatták meg. Az eredmények részletei ugyan folyóiratcikkek formájában is megjelentek, de a teljes és rendezett ismeretanyagot végül is a könyveknek kellett tartalmazniok. Ez a szokás a XVIII. század végéig fennmaradt. A XIX. században éppen a prioritási igények miatt a hangsúly kezdett áthelyeződni a folyóiratokra és a könyvek jelentősége, mint az eredeti tudományos eredmények publikációs formája, kezd csökkenni. A kutatók nem várták meg egy hosszú kísérletsorozat végét — ami egy monográfia megírásához elengedhetetlen — hanem igyekeztek azt részleteiben, minél hamarabb, folyóiratcikkenként megjelentetni. Annál is inkább, mivel szokásos volt a könyv kéziratát kritikai megjegyzések céljából tudóstársaikhoz elküldeni. Ennek eredményeként némileg csökkenthették a szép számú piioritási vitákat, hiszen amikor egy tudós saját, esetleg még ködös gondolatait egy társának kéziratában leírva látta, azokat magáénak tulajdonította. A folyóiratok ez ellen bizonyos védelmet nyújtottak. Az idők során a folyóiratok és a folyóiratcikkek számos változáson mentek keresztül. Tekintsük át a leglényegesebb változásokat. 66