Bujdosó Ernő: Bibliometria és tudománymetria (Könyvtártudományi és Módszertani Központ – Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest, 1986)

2. A tudomány növekedése

modellben 10 kutatóval, s ennek megfelelően 190 cikkel számolhatunk. A közepes növekedésű szakterületen 100 a kutatók, s majdnem 6000 a cikkek száma. A lassú modellnél fel kell tennünk, hogy egy 200 kutatót magában foglaló egyensúlyi mezőny éppen létrejött, továbbá a mezőny és a szakirodalom azonos ütemben nőtt. Ilyen feltételek teljesülése esetén a szakirodalom 27000 cikk terjedelmű. Tekintsünk most egy diplomázó hallgatót, aki e részterületek valamelyikében szakosodik. Szorgalmas gyorsolvasóként fejest ugrik a gyors növekedésű szakterület irodalmába, és 38 nap múlva, fáradtan bár, de mindenről „informálva" ismét felmerül. Közepes növekedésű szakterületen egy kutatónak három éven át naponta 5 cikket kellene elolvasnia, hogy felzárkózzék. Mit mondhatunk egy klasszikus, s lassú mozgású terület kutatójáról, aki elé 27000 cikk tornyosul? Egész szakmai pályafutása alatt sem szabadulhat tőlük. Nemcsak kezdő szakemberek, de képzett idősebb kutatók is az idejük zömét egyre vastagább bibliográfiák összehordásával töltik. Tekintetbe vehetjük még a szakirodalom azon 5 év során bekövetkező növekedését, amíg egy hallgató egyetemi tanulmányait végzi. A gyors növekedésű területen újabb 190 dolgozat jelenik meg, s ezt a hallgató fokozatosan „megemésztheti". Azt látja, hogy a szakirodalom fele „körülötte", az ő idejében alakult ki. Az átlagos növekedésű szakterületen 5 év alatt 1200 cikk jelent meg, vagyis másnaponként egy, ami már túl sok ahhoz, hogy valaki is elolvassa. Még rosszabb a helyzet a lassú növekedésű szakterületen ahol a szakirodalom időközben majdnem 3000 cikkel gyarapodott. Éppen ezért közepes és lassú növekedésű szakterületen a kutató elé pályafutása kezdetétől, egyre nagyobb terjedelmű olvasatlan szakirodalom tornyosul. A helyzet a fokozatos terjeszkedéssel párhuzamosan változik. Húsz évvel később már minden szakterületen igen nagy a szakirodalmi „restancia", ami öt évenként 3000 cikkel bővül. Tíz év múltával a gyors növekedésű szakterület 12000 cikkel gyarapodna az egyetemi tanulmányok öt éve alatt. Jóval korábban azonban szűkebb és divergáló rész-részterületek csoportjára szakad szét. Úgy tűnik, hogy egy hallgató, vagy fiatal kutató számára a gyors növekedésű alterületre való belépés ideje valahol annak a harmadik, s a hatodik kétszereződési ideje körül a legelőnyösebb, vagyis abban az időintervallumban, amelynek elejére a gyors növekedésű alterület már azonosítható, s melynek végére kezd áttekinthetetlenné válni. Tekintsük most azt az erőfeszítést, amely ahhoz szükséges, hogy valaki egy szakterületen „nevet szerezzen" magának. Évi 3 cikk termelékenységgel, s a számított életkor-eloszlással egy újoncnak egy gyors növekedésű szakterületen mindössze hat dolgozatot kell publikálnia, hogy „médián korba" lépjen. Közepes növekedésű szakterületen 36 cikkben jelölhető meg a 50