Bujdosó Ernő: Bibliometria és tudománymetria (Könyvtártudományi és Módszertani Központ – Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest, 1986)
2. A tudomány növekedése
A tudomány növekedésének mérésére a tudományos kutatás és fejlesztés mechanizmusának (1. ábra) input és output oldalain levő mennyiségeket egyaránt felhasználhatjuk. Az információs modell alapján erre a célra a tudományos közleményeket, a publikációk számát vizsgáljuk. Az egyszerűség kedvéért tekintsünk egy közleményt az információ elemi kvantumának, abból az alapfeltevésből kiindulva — noha tudjuk, hogy ez csak az esetek egyrészében igaz, hogy egy közlemény a tudományos közösség számára mindig valami új információt tartalmaz. Nehéz dolog lenne egyszerű eszközökkel a közölt újdonság értékét lemérni. Ezért a nagy számokra érvényes jó közelítéssel ezek információs értékét azonosnak, egységnyinek tekinthetjük. 2.1 A növekedés lehetséges eseteinek matematikai leírása Amikor a természettudományok valamely ágában a vizsgált jelenség leírásához matematikai modellre van szükség, általában úgy járnak el, hogy a korábbi kísérletekből leszűrt előzetes, logikailag feldolgozott információk alapján egy, vagy több lehetséges hipotézist állítanak fel. Ezeket lefordítják a matematika nyelvére, majd szembesítik őket a tapasztalati adatokkal. A vizsgálat a megfelelő hipotézis kiválasztásával végződik, amelyen az új kísérleti adatok fényében korrekciókat hajtanak végre. A hipotézis felállítása során felhasználhatnak ismert és már tanulmányozott természeti jelenségek sugallta analógiákat is. Ugyanez az eljárás alkalmazható a növekedés mértékének tanulmányozására is. 33
