Bujdosó Ernő: Bibliometria és tudománymetria (Könyvtártudományi és Módszertani Központ – Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest, 1986)

1. Bevezetés és alapfogalmak

A tudomány általános „gépezetének" működéséhez hasonlóan egyes szakterületek működési mechanizmusa is megszerkeszthető. Ezek ismerete nagymértékben hozzájárul a szakterület hajtóerőinek, mozgatórugóinak megértéséhez. Tisztázza egyben a mérhető, valamint a megbízható mérési eredményt szolgáltató paramétereket. Erre a nukleáris analitika területéről mutatunk be példát. Szinte nincs a természettudománynak olyan ága, ahol az anyagok kémiai összetétele ismeretének igénye ne lépne fel. Ezt az igényt az analitikai kémia elégíti ki. Fegyvertárának összeállítására felhasználja a fizika, a kémia és a biológia legújabb eredményeit. Egyik új, dinamikusan fejlődő ága a nukleáris analitika, amely az atommagoknak a bombázó részecskékkel szemben tanúsított eltérő viselkedésén, ill. ennek mérésén alapszik. A nukleáris analitika K+F működési mechanizmusát a 2. ábrán kíséreltük meg felvázolni. Az input, azaz az ismeret, a kísérleti berendezések és a munkaerő, egy főágnak, a nukleáris alapkutatásnak különböző leágazásai. A tudományos gépezet produktuma — az új ismeretanyag, a műszaki megoldás és a fejlettebb munkaerő — visszacsatolódnak a gépezet működésébe. A folyamat fő hajtóereje a főág balról-jobbra ható nyomása, továbbá a különböző tudományágakban, valamint kutató-fejlesztő tevékenység-típusokban felhasználható analitikai eredmények iránti szívóhatás. A hajtóerő hatásának, vagyis a tudományág fejlődésének mérésére lényegében bármelyik input vagy output adat felhasználható lenne. A gyakorlati alkalmazás fejlődését éppen az „analízis eredmények" ág jellemezné a legjobban, ez azonban önállóan a kísérleti fejlesztés miatt egyáltalán nem jelenik meg. Ezért az analitikai eredmények szolgáltatása és a publikált új tudományos ismeretek között kell valamilyen arányosságot feltételeznünk ahhoz, hogy a terület fejlődését mérhessük. A működési mechanizmus felderítésével tehát elkerülhetjük a hamis következtetések levonását, a tudománymetriai elemzéssel nyert adatok helytelen értelmezését. A nukleáris analitika kialakulása során ugyanis az alapkutatásból alkalmazott kutatás, majd kísérleti fejlesztés lett. Az út a jelenségek belső összefüggéseinek, törvényszerűségeinek feltárására irányuló kutatástól a konkrét technológiák kidolgozásán át az eredmények gyakorlati hasznosításáig, konkrét termelési cél elérésére irányuló tevékenységhez vezetett. Igen hasznos ismereteket nyerhetünk az egyes szakterületekről, belső összefüggéseikről és hajtóerőikről, ha például a nukleáris analitikához hasonlóan megpróbáljuk felvázolni működési mechanizmusukat. 25