Bujdosó Ernő: Bibliometria és tudománymetria (Könyvtártudományi és Módszertani Központ – Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest, 1986)

1. Bevezetés és alapfogalmak

nyos publikációk számával, az alkalmazott kutatás esetében pedig a kidolgozott és elfogadott szabadalmak számával. Nehezen mérhető azonban, hogy pl. egy kutatás, vagy kutatási eredmény mennyire járult hozzá a tudományos ismeretek továbbfejlesztéséhez, a tudományos haladás szolgálatához. Ennek értékelése sokszor csak bizonyos idő eltelte után végezhető el. A kutatási eredmények mérésének és értékelésének világviszonylatban is legjelentősebb tendenciái — mint már említettük — az Egyesült Államokban körvonalazódtak, ahol 1972-től 2 évenként összeállításra és kiadásra kerül a „Science Indicators" című munka. Ebben kísérlet történik arra, hogy a kutatási tevékenység és a tudományos termelés mérhető adatait lehetőleg torzításmentes statisztikai mutatókká alakítsák, ezekből idősorokat képezve a tendenciák és trendek követésére használják. Szerepük lényegében a tudományos kutatás irányításában ugyanaz, mint a Statisztikai Hivatal által összeállított statisztikai adatoknak az ország, a nemzetgazdaság irányításában. Azóta ezeket a módszereket átvette és alkalmazza az OECD (Európai Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) titkársága, a francia, a japán és a holland kutatás-értékelés is. Hazánkban az 1982 év elején kutatás indult a tudománymetriai mutatószámok kidolgozására a publikációk és idézeteik száma alapján. A megjelent kiadványok az MTA természettudományos kutatóhelyeinek publikációs tevékenységével

2 5 és 32 ország természettudományos alapkutatásának összehasonlításával

3

3'

3

6 kapcsolatban jelentek meg. 1.5 A tudományos kutatás és fejlesztés működésének mechanizmusa A korábbiak ismeretében felvázolhatjuk a tudományos kutatásnak és fejlesztésnek mint „gépezeteknek" a működési mechanizmusát. A tudományos tevékenység folyamatát cserekapcsolatok (input-output) jelenségeként foghatjuk fel (1. ábra). Ennek megfelelően elemeinek kvantifikálására törekszünk. Elsődleges befektetés (input) elem például az anyagi ráfordítás és a munkaerő. A másodlagos input elemeknek széles skálája kínálkozik, mint például az alkalmazott kísérleti berendezések értéke, az elhasznált vegyszerek mennyisége, vagy a felhasznált számítógépidők tartama, stb. Az ábra output oldalán az eredmény jelentkezik, amely az alapkutatásnál a rögzített tudományos ismeret, fejlesztésnél pedig a termék. Az input és output minden tényezőjéhez hozzátartoznak a minőségi és mennyiségi jellemzők, pl. a munkaerő nyelvtudása, a közlemények megjelenési helye, nyelve, a beruházás amortizációja, stb. 23