Bujdosó Ernő: Bibliometria és tudománymetria (Könyvtártudományi és Módszertani Központ – Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest, 1986)

5. A tudományos szakirodalom elévülése

Előfordulhat, hogy a „mérési" pontjaink a [log R(t), t] ábrázolásmódban nem egyenesen, hanem görbén fekszenek. Ilyen esetben alapos gyanúnk lehet arra, hogy görbénk több komponenst takar, azaz a terület cikkei nem egy, hanem két, esetleg több felezési idővel jellemezhető folyamatban évülnek el. Két komponens esetén a (38) egyenlet az alábbi lesz R(t) = R,(t)+ R

2(t) = N,e"

x' 4 + N

2e"

x*

1 (42) ahol 0,693 es X

2 = 0,693 T(2) 1 1/2 X, és X

2 az elévülés két különböző sebességére jellemző állandók, N

x ésN

2 a gyorsan illetve a lassabban évülő komponensben levő cikkek száma. A kísérleti görbe lebontását a következőképpen végezzük. A görbének a t-tengelyhez simuló második szakaszához egyenest húzunk (vagy számítással közelítünk). Ennek metszete az R(t) tengellyel a t=0 pontban megadja az N

2 értékét. Kiszámítjuk a T^] vagy a X

2 értékét. Ezen adatokkal különböző t értékeknél kiszámítjuk az R

2 (t)=N

2 e~

x»

1 értékeit, amelyeket levonva a megfelelő R(t) adatokból nyerjük az R

2 (t) pontjait. Logaritmikus ábrázolásukkal az első, azaz a gyorsan évülő komponens pontjaihoz jutunk. Amennyiben ez egyenes, az eljárást befejezettnek tekintjük, ha továbbra is görbül, akkor további komponenseket kell keresnünk. Tapasztalatok szerint a két felezési idő nagyságrendi eltérése esetén is csak akkor kapunk értékelhető eredményeket, ha a kérdéses komponens részaránya az összesnek legalább a 10%-a. A Radiochemical and Radioanalytical Letters folyóiratban közölt cikkek irodalmi hivatkozásai alapján nyert R(t) görbének két komponensre történő felbontásával például egy 5,6 éves és egy 2,2 éves felezési időkkel jellemezhető elévülést deríthetünk fel (lásd a 35. ábrát). 117