Bujdosó Ernő: Bibliometria és tudománymetria (Könyvtártudományi és Módszertani Központ – Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest, 1986)

4. A tudományos szakirodalom szóródása: Bradford törvénye

nem hordozó szavakat. A leggyakrabban előforduló szavakat és kifejezéseket tekinthetjük ezek után a dokumentum tárgyát legjobban jellemző kulcsszavaknak.

1 6 A 7 4.2 A Bradford-görbe felvétele A Bradford-görbét felhasználhatjuk valamely szakterület mag-folyóiratainak meghatározására adott bibliográfia, vagy referáló folyóirat egy fejezetét véve, vagy válogatva, esetleg folyóiratok adott évfolyamainak átnézése alapján. Megszámoljuk, hogy egy adott folyóirat hányszor fordult elő vizsgálatunk során, azaz hány releváns cikket tartalmazott. A folyóiratokat a cikkek száma szerint csökkenő számsorba szedjük és rangsoroljuk (n). Az egyes számot a legtöbb cikket tartalmazó folyóirat kapja. Az így nyert n érték logaritmusát ábrázoljuk az x-tengelyen, az y-tengelyen pedig lineáris léptékben feltüntetjük az R(n) adatokat, amelyeket a következőképpen nyerünk. Az első folyóirat n=l esetén a folyóiratban talált cikkek számát, R(l) tüntetjük fel. A második n=2 ejetén az első és a második folyóiratban levő cikkek számának összegét, R(2) és így tovább, azaz n értékéhez az első n folyóiratban talált cikkek számának összegét R(n) mérjük fel a függőleges tengelyre. A magfolyóiratokat a Bradford-eloszlás görbült szakasza jelzi (28. ábra). A k értéke az egyenes szakasz iránytangenséből, az S értéke pedig a vízszintes tengelymetszetéből határozható meg. Szemléletes és közvetlenül százalékos értékeket olvashatunk le, ha mindkét tengely értékeit [n, R(n)], az össz-folyóirat, ill. az össz-cikk százalékában számoljuk át és lineáris léptékben ábrázoljuk (32. ábra).

6 Erről az ábráról leolvashatjuk, hogy pl. a 32. ábra. A Bradford-eloszlás ábrázolása lineáris tengelyekkel és százalékos értékekkel 103