Kőszeghy Péter (szerk.): Szent Ágoston doktornak elmélkedő, magánbeszélő és naponként való imádsági (Pécsi Lukács ford.) / Uray Piroska tanulmánya ( MTAK-MTA Irodalomtudományi Intézet. Budapest, 1988)
29 Imitatiojának lefordításával 7 8 és Imádságoskönyvével egyaránt, a közösségi vallási kötelezettségeken túl, a hívek magánájtatosságát is próbálta eró'síteni, de már megrostált, kanonizált szövegek alapján. így bizonyos mértékig korlátot szabott a magánájtatosság elé a például állított, egyházatyáktól és szentektó'l származó elmélkedésekkel, amelyek szent és tökéletes volta nem csábította utánzásra a híveket, akik megelégedtek a kanonizált és már imádsággá változott meditációk recitálásával, bízva azok kipróbált erejében. Az egyéni vallásgyakorlás a katolikus egyházon belül a tridenti zsinat és Pázmány működése után ennélfogva főként az imádságokra épült, a meditációk - magyar nyelven - egyre csekélyebb mértékben voltak jelen. 7 9 A következő időkben a katolikus szerzőknél a magánájtatossági szövegekben mindinkább a misztika és a Mária-kultusz került előtérbe. Nyéki Vörös Mátyás prózai Imádságoskönyvé ben, 8 0 valamint Hajnal Mátyás verseiben és prózában írt imádságaiban 8 1 a vallásos elmélkedés már barokk pátosszal szólalt meg. A barokk gondolatisága és formavilága pedig a kereső és nyugtalan meditáció helyett az elmélkedés másik válfaját, a nyugodtabb és elragadtatott kontemplációt kívánta meg. * * • Ezt a folyamatot vizsgálva óhatatlanul felmerül bennünk a kérdés: mi lehetett az oka annak, hogy a 17. század folyamán a magánájtatosság megjelenési formái a katolikusoknál és a protestánsoknál ennyire más
