A MTAK munkatervei, beszámolói, éves jelentései 1995-96.

ÖSSZEFOGLALÓ AZ 1995. ÉVRŐL ÉS ELŐRETEKINTÉS 1996-RA

szíteni a Nobel-díjas magyarok bibliográfiai adatbázisát és erősen rátérni az ún. akadémikus bibliográfia gépesítésére, ami alapja lenne a magyar tudományos bio-bibliográfia adatbázisnak. Ilyesmi lehetne a készülő Bolyai-bibliográfia, hogy csak néhányat említsek a lehetőségek közül. A hangsúly itt nem az egyes tételeken van, hanem a fejlesztési tendencián. Ehhez persze megfelelő stáb szükséges. Miért esik ennyi szó a számítógépes fejlesztésről? Mozdony-effektusnak nevezhetném amire gondolok. Ha a MTAK-t kimagasló értékeket tartalmazó és szállító vonatnak tekintem, a rakományt csak erős vonóerő viheti előre. Ilyen „mozdony" volt a 60-as évek elején a kutatásszervezési tájékoztatás, ilyen a 70-es évek végén az SCI alapú informatika. Ilyennek lehet tekinteni a jövő INTERNET lehetőségeit is. Rendeződni látszik egy jó ideig, hol lappangó, hol ki is nyilvánított alapvető véleménykülönbség megoldása, ami a jövő szempontjából és nem csak 1996-ra érvényes. Ez pedig nem kevesebb mint az, hogy mi az MTAK feladata? Az akadémiai (főleg természettudományi) kutatások és intézetek kiszolgálása vagy az Akadémia alapfunkciója szerint az egyetemes magyar tudomány információellátása? Az MTA Vezetői Kollégiumának állásfoglalása (VK XXII. 95. 11. 22.) ezt így határozta meg „A VK kinyilvánította, hogy a Könyvtár kiemelt nemzeti intézmény. Profilja, gyűjtőköre kialakult, változtatása nem indokolt. Olvasóköre önmagában is jelzi az Akadémián túlmutató nemzeti jelentőségét. Az Akadémiai Könyvtár funkciója alapvetően eltér az intézeti könyvtárakétól. Nem képeznek egységes hálózatot. Szükséges azonban, hogy jól együttműködő rendszerré formálódjanak. Kívánatos, hogy a Könyvtár kezdeményezőbb legyen az intézeti könyvtárak felé.", továbbá az 1996. 01. 09-diki VK állásfoglalás szerint „A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára - az MTA Alapszabálya 75. § értelmében kiemelt jelentőségű közgyűjtemény, amelynek gyűjtőkörét a kialakult hagyományai határozzák meg." Az összefoglaló első részében magam már állást foglaltam (és ebben az alapkérdésben az utóbbi években különböző megnyilvánulásokban): a MTAK, az alkotó magyar értelmiség műhelye, benne kitüntetetten az MTA intézetek. Akadémiai Könyvtár történetileg is csak egy van, funkciói alapvetően különböznek az intézeti könyvtárakétól. És ez független az intézetek számától és hogy milyen arányban részesülnek az akadémiai költségvetésből. Nem kívánok itt és most belemenni annak okai elemzésébe, miért ébredt fél egyes körökből éppen az utóbbi években olyan hevesen az érdeklődés az MTAK természettudományi információs funkciói és pénzügyei iránt. Ennek okai alapvetően nem könyvtári jellegűek és messze vezetnek. Talán eljön egyszer egy ilyen vitának az ideje is. Az Akadémia- és a magyar művelődéstörténet bizonyára nem feledkezik meg róla." A leglényegesebb azonban, legalább is, amit 1996-ra és a további évekre is annak tartok az a MTAK morális-professzionális szövete. A hangsúlyt a morálisra teszem, mert az utóbbit inkább meg lehet tanulni. Nem paradicsomi állapotokra gondolok, hanem toleranciára, merem mondani egyfajta ökumenikus szemléletre is. Egy szóval ezt humanizmusnak hívják. Aki ebbe nem tud beleilleszkedni, az bármennyire is profi lehet, nem a MTAK-ba való. Idézhetnék olyan nagyon ismert közéleti és tudós embereket, akik a MTAK „sziget" jellegére emlékeznek szívesen. Érdemes volna e tekintetben a kontinuitást hangoztatni, amihez hozzátartozik, hogy néhány nem könyvtári szakágazatot tekintve, kivétel nélkül mindenki itt lett vezető. Utalni lehet egyebek mellett a Világosság c. folyóirat 1989-ben megjelent különkiadására a „filozófus perről" (az 1973-beli „filozófiai határozat" következményeinek elemzéséről). Ebből csak egy gondolatot: 2 Csak adalékul jegyzem meg Vekerdi László „A természettudományok és a matematika az Akadémiai Könyvtárban" c. közleményét. Fejezetek a 150 éves Akadémiai Könyvtár történetéből. Bp. 1976. MTAK Közleményei. 26-36. p. 6