A MTAK munkatervei, beszámolói, éves jelentései 1995-96.

ÖSSZEFOGLALÓ AZ 1995. ÉVRŐL ÉS ELŐRETEKINTÉS 1996-RA

ÖSSZEFOGLALÓ AZ 1995. ÉVRŐL ÉS ELŐRETEKINTÉS 1996-RA Ez évben viszonylag könnyű a kettős feladat. Az összefoglaló megerősíti a korábbi években, főleg az új könyvtárszékházba történt átköltözéskor (1988-89-ben) kibontakozott fejlődést, miszerint a Könyvtár nemzetközi méretekben is jelentős gyűjteményei és tevékenységének lehetőségei szinkronba kerültek a Könyvtár használatával. Ez szükségessé tette az MTAK funkciórendszeréről és az ehhez történő igazgatási-szervezeti igazodásról az 1995. évi programban tervezett változások megindítását. (L. MTAK 94-95. évi beszámoló és program. 65-67. p.) Az MTA Székházban rendelkezésre álló mintegy 70 olvasói férőhely megnövekedett (a szakolvasókat is figyelembe véve) mintegy háromszorosára és eredményesen beindult az integrált gépesítési ALEPH-rendszerű program. A tudományos tevékenység és szolgáltatások változatossága (ideértve természetesen a SCI és a CD/ROM szolgáltatásokat) egy lényegében zártkörű használatú intézményből a magyar alkotó értelmiség egyik legfontosabb intellektuális műhelyévé tette vagy emelte az MTA Könyvtárat - elfogultsággal szólva, ami nem idegen ez írás szerzőjétől. Ez a lényeg, amihez persze még sok pozitív és negatív részlet is tartozik. A pozitívumokat és a jóirányú tendenciákat ki lehet következtetni a statisztikai adatokból, a negatívumokat is. De ez utóbbiakról mégis egy kissé részletesebben. Említésük át is vezet az 1996. évi előretekintésre. Mindenek előtt pénzügyi stabilitásról van szó. Amennyiben a jelenlegi költségvetési visszaesés (infláció, devalváció, külföldi dokumentum áremelkedések stb.) folytatódik, a magyar és az akadémiai információellátás - „információs autósztráda" ide-oda - a fejlődő országok helyzetét vetíti előre. Nem egyik napról a másikra és nem is minden területet arányosan érint ez, de lényegében a magyar tudományt és kutatást kiszolgáltatottá teszi információban: lesz gép, huzal, világkapcsolat csak az olvasni való csökken le vészesen. Az INTERNET és társai hatalmas mértékben, sok tekintetben hiánypótlóan segíthetnek, de nem helyettesíthetik töbÍ5'irányban és vonatkozásban a primér irodalmat. Még akkor sem, ha a világ könyvtárai átjárhatóság szempontjából egy globális könyvtárrá válnak. Ám a személyes kontaktust, a dialógust, a metakommunikációt semmi sem pótolja. (Nem akarok hibába esni további elemzéssel, mivei már megtíttem azt egy a közelmúltban megjelent kis kötettel

1 és még csak nem is propagálom itt, hiszen hányan olvassák jelentésünket?) Akadémiánknak és Könyvtárunk vezetésének mindezért aligha lehet fontosabb információellátási feladata 1996-ra, mint a parlamenttől és az illetékes kulturális szervektől, a külföldi alapítványoktól nyert összegekkel legalább annyira stabilizálnia a pénzügyeket, hogy azok reálértékben ne csökkenjenek 1995-höz képest. E tekintetben tehát a MTAK sem különbözik a többi közgyűjteménytől. Amiben azonban különbözhet az a stabilitás felhasználási módja és technikája. A MTAK kiadványokat legalább részben például kísérletképpen el lehetne kezdeni az INTERNET útján közreadni. Nemzetközileg érdeklődésre számot tartható kiadványokról van persze szó (pl. orientalisztika). Van egy elképzelés arról, hogy francia-magyar kezdeti együttműködéssel induljon Budapestről egy elektronikus folyóirat: Écrit: liier et demain és ebbe esetleg bekapcsolódni az ELTE Könyvtár Tanszékével, az OSZK-val magyar részről, a Maine Egyetemmel (Le Mans), a párizsi SBS-vel francia részről. Meg kellene próbálni felgyorsítani a már folyamatban lévő retrospektív katalógus-konverziót és a felszabaduló katalógus-helyiségekből további olvasói férőhelyeket csinálni. Nemzetközi együttműködéssel az INTERNET közbejöttével olyan közös kiadványokat vagy szolgáltatásokat kezdeményezni (Id. pl. fenn Écrit), amelyekhez a technológia nagyjából már Magyarországon is adott, de amelyekhez az MTAK olyasmivel tud tartalmilag hozzájárulni, ami specifikus. Ilyen lehetne a DIS-adatbázis (kandidátusi és doktori disszertációk). Vagy előké1 Kulturális örökség és információs társadalom. Bp. 1995. december, Argumentum Kiadó. 82 p. 5