A MTAK munkatervei, beszámolói, éves jelentései 1982-83.

II. Munkafolyamatok elemzése

31 Így érthető, hogy a múlt év augusztusa óta folyó — külföldi folyóirat-rendeléseket csökkenteni célzó — akciósorozat a leghevesebb visszhangot váltotta ki az érintettek részéről. A reklamációk tömege érkezett a Művelődési Minisztériumba, különböző kormányszervekhez és a Magyar Tudományos Akadémiához, még a rádió és a napisajtó is hírt adott a csökkentési ackióról, ül. visszhangjáról. A nemzetközi tudományos és információs trendek ismeretében indokolható az az álláspont, hogy az ország külföldi folyóirat ellátását racionalizálni lehet és ebbe belefér bizonyos mértékű csökkentése is a behozott példányszámoknak. Amit nem szabad hogy károsodás éljen, az a választék. A világon 40—50 ezer közé teszik a tudományos folyóiratok számát, ebből Magyarországra — rendelésre — 12 ezer féle érkezik be mintegy 80 ezer példányban. E számoknál azonban két korrekció is adódik: az egyik, hogy külföldi alatt itt kizárólag konvertibilis devizás folyóirat értendő és nem csupán tudományos folyóiratokat takar a két előbbi szám, hanem tőkés napüapokat, divatújságokat is. A másik korrekció: a rendeléses folyóiratokon kívül az országba — a nemzetközi kiadványcsere útján — további százakra tehető folyóiratok, sorozatok, évkönyvek kerülnek be, amelyek ellenértékét nem devizában, hanem hazai kiadványban térítjük meg. Az eddigi gyakorlat szerint, mely a 70-es évektől volt érvényben, a rendelők — akár közületek, akár magánszemélyek — forintot fizettek be és megkapták a rendelt folyóiratot deviza kontingentálás nélkül. Más szóval: akinek forintja volt, az rendelhetett. A közületi, könyvtári rendeléseket, amelyek volumenben a legtekintélyesebbek voltak csak igen korlátozott mértékben hangolták össze. Ennek okai többrétűek és külön elemzést igényelnek, amelyre most már alighanem sor is fog kerülni a csökkentési akció elemzésével összefüggésben. Néhány tárcán belül kisebb-nagyobb, bátrabb, de inkább bátortalanabb erőfeszítések voltak a rendelések összehangolása érdekében. így természetesen jócskán fordulhattak elő átfedések, presztízs-rendelések, olykor pazarló kiadások is. De itt már meg kell jegyeznem, hogy az átfedésekkel, a párhuzamosságokkal kapcsolatban misztifikáció egyértelműen helyteleníteni azokat. Vannak szükséges és szükségtelen párhuzamosságok. Egyes esetekben indokolt, hogy ugyanabból a folyóiratból több példány is beérkezzék az országba, mert a használata olyan jellegű és azt indokolja, vannak viszont olyan párhuzamosságok, amelyek kényelmi vagy presztízsszempontokkal magyarázhatók. Továbbá: nem megalapozott tudományosan az sem, hogy a többes példányokat lehet ugyan csökkenteni, de a féleségek számát nem. Tudományosan igazolt tény viszont, hogy az információ zöme kevés számú folyóiratban koncentrálódik, kevés információ pedig nagyon sok folyóirat között szóródik szét (ld. ún. Bradford-törvény). Az egyik legismertebb, világszerte használt tájékoztató folyóirat, a Chemical Abstracts pl. kb. 12 ezer körüli folyóiratot figyel és dolgoz fel, de az általa relevánsnak minősített információk mintegy 85 %-a kb. 700 folyóiratból kerül ki. Ez az adat is mutatja a releváns információk koncentrálódási tendenciáját. Indokolt tehát nem azzal kezdeni egy folyóirat-racionalizálási program vizsgálatát, hogy mi, hova, hány példányban jár és törölni a többes példányokat, hanem megvizsgálni az országba járó külföldi folyóiratok struktúráját relevancia szempontjából. Sor kerülhet egy üyen vizsgálat következményeként a jelenlegi 12 ezres rendelési volumen csökkentésére, meghagyva azonban olyan párhuzamosságokat, amelyeket a használók a megítélésre egyedül illetékesek — szükségesnek tartanak. Van azonban a volumen és a struktúra kérdéskörével kapcsolatban még fontosabb tényező is. Ez pedig a választékbővítés. A választékbővítés nem a jelenlegi 12 ezres rendelési állomány mechanikus, számszerű növelését jelenti, hanem azt, hogy olyan új kutatási irányzatokat képviselő új folyóiratok kerüljenek be az országba, amelyeket eddig