Dévényi Kinga (szerk.): Varietas delectat: Tanulmányok Kégl Sándor emlékére.

III. KAPCSOLÓDÓ TANULMÁNYOK - Szombathy Zoltán: Az irodalom mint vallásjogi probléma

AZ IRODALOM MINT VALLÁSJOGI PROBLÉMA Ha a [vizsgált] esetben számos értelmezés lehetséges, amelyek mind a hitetlenség vádját tennék indokolttá (wugüh túgibu t-takfír), ám mindössze egyetlen értelmezés, amely elhárítaná ezt a vádat, akkor a muftinak a felé az értelmezés felé kell hajlania, amely elhárítja a hitetlenség vádját. A lehető legjobbat kell feltételeznie muszlim felebarátjáról.'' Egy jóval korábbi, szintén perzsa származású hanafita szerző, al-Walwaligí (megh. 540/1145-46) ugyan szintén hasonló ajánlást tesz, ám ugyanabban a műben más helyütt mégis ellentmond magának, szinte élő jelképeként a vallásjog megosztottságának e kérdésben. Szerinte ugyanis egyfelől „a muszlimok szavait a lehető legjobb és legelőnyösebb módon kell értelmezni (yuhmalu kaläm al-muslimin 1 alá ahsanihi wa-agmalihi)", másfelől azonban valószínűnek tartja, hogy aki blaszfémia-szerü szavakat mond vagy ír le, noha nem komoly szándékkal, azt mégis hitetlennek kell minősíteni - annak minden jogi következményével -, mert „tiszteletlen volt a vallása iránt (istahaffa bidinihi)".

2

0 Összefoglalás Látható tehát, hogy a középkori muszlim szerzők korántsem teljesen egységesek a föntebb tárgyalt kérdések megítélésében - ami egyébként számtalan más vallásjogi kérdés esetében is elmondható. Nagy általánosságban azt figyelhetjük meg, hogy a vallásjogász szerzők legtöbbje - vélhetőleg szándékosan - mellőzi az irodalmi motívumok és szövegek részletesebb értelmezését és a keletkezés körülményeinek figyelembevételét, ehelyett a kérdéses szövegek szó szerinti értelmét tekinti irányadónak. A cikkem elején idézett szövegrészlet, amelynek írója egyaránt képzett volt a vallásjog tudományában és a szépirodalomban, jól példázza ezt az elterjedt megközelítést. Ez a szemlélet azonban, bár igen elterjedt, nem mondható általánosnak; mint azt láttuk, egyik-másik szerző expressis verbis szükségesnek tartja vagy legalább ajánlja a kifogásolható szövegek esetében a szerző szándékának kiderítését, s ettől teszi függővé az esetleges jogi következményeket. Végezetül hangsúlyozni kell, hogy mindezek a megjegyzések csupán a jog elméletére vonatkoznak, amiből nem feltétlenül lehet következtetni a valóságos joggyakorlatra. 1

9 al-Qäri 1423/2002: 230. Nagyon hasonló kívánalmat állít fel a sáffita Ibn as-Saláh asSahrazüri (6-7./12-13. sz.) is; ld. Ibn al-Saláh 1406/1986:1.77. 2

0 al-WalwäligT 1424/2003:5.417 és 5.422. 139