Dévényi Kinga (szerk.): Varietas delectat: Tanulmányok Kégl Sándor emlékére.

II. KÉGL SÁNDOR ÉS INDIA - Orosz Gergely: A buddhizmus fogadtatása Európában Kégl Sándor írásainak tükrében

A BUDDHIZMUS FOGADTATÁSA EURÓPÁBAN Ahogy egy helyütt fogalmaz: „Hogy mit értett Buddha e szó alatt, az még vita tárgya, nemcsak az európai tudósok, de a különböző buddhista felekezetek közt is" (Kégl, 1893b). Kétségtelen, hogy léteznek kisebb különbségek a buddhista irányzatok nirvána definíciójában, azonban amit Kégl a szócikkben a buddhistáknak tulajdonít valójában európaiak által gyártott magyarázatok és nem pedig, amint azt a szócikk sugallja, a théraváda és a mahájána közötti különbségek. Az első, mely szerint a nirvána teljes megsemmisülést jelent, ahogyan már említettük, a misszionáriusoktól ered, akiknél ez a buddhizmus nihilista jellegének alátámasztására szolgáló szándékos torzítás volt. A másik elképzelés, mely szerint a nirvána egy felsőbb isteni lénybe vagy világlélekbe való beleolvadás lenne, nem más, mint a brahmanista képzetek kivetítése a buddhizmusra. E téves értelmezés a 19. század elején keletkezett, amikor még a buddhista vallást hitelesen bemutató könyv nem létezett Európában, s annak ellenére tovább élt a század végéig, hogy a buddhizmus jól ismerő szakemberek többször is megcáfolták. Az egyik ilyen cáfolat Max Müllertől származott, akire Kégl Sándor is hivatkozott a szócikkéhez felhasznált irodalomban (Müller 1857). Mindazonáltal Kégl tisztában volt e definíció és a buddhista tanítások ellentétes voltával, ahogyan ennek hangot is ad szócikke utolsó mondatában, ahol egyben a nirvána tényleges jelentésének egyik aspektusát is megadja. Az általa „tökéletes nyugalomnak" tartott buddhista végcélt, a források olyan áldott állapotnak írják le, amely mentes az individuális léthez való ragaszkodástól s így a szenvedéstől is. A kanna ok-okozati láncolatának vége szakad, s nem jön létre újabb individuum a szanszkritul szamszárcmak nevezett létkörforgatagban. A sokszor a buddhisták másik kulcsfogalmával, az ürességgel szinonimaként használt nirvána nehezen megfogható jelentésének több eltérő magyarázata is létezett a különböző buddhista irányzatokon belül. Abban azonban egyetértés van közöttük, hogy a nirvána nem a semmivel azonos, hiszen csak a másik oldala annak a felfogásnak, mely a dolgoknak örökké való létet tulajdonít. A nihilizmust és az eternalizmust egyaránt elutasító buddhizmus szerint ezek egymásból fakadó szélsőséges nézetek. Bár Kégl Sándor nirvánáról készült szócikke elfogulatlannak mondható, mélyen hívő keresztényként a korai misszionáriusok felfogásával azonosult, melynek Warren könyvéről írt ismertetőjében hangot is adott (Kégl 1897: 314). A 19. század vége azonban a buddhizmus megítélésében új korszakot hozott. A Gogerlyt és Hardyt követő időszak misszionáriusai már kevésbé támadták a 85