Dévényi Kinga (szerk.): Varietas delectat: Tanulmányok Kégl Sándor emlékére.
II. KÉGL SÁNDOR ÉS INDIA - Orosz Gergely: A buddhizmus fogadtatása Európában Kégl Sándor írásainak tükrében
A BUDDHIZMUS FOGADTATÁSA EURÓPÁBAN rendkívül elfogult munka, amely nem egyszerűen sok istenhívő, hanem inkább sok démonhívő vallásként írja le a buddhizmusnak e változatát. Miként viszonyultak a vallásalapító Buddha személyéhez a misszionáriusok? Mind Gogerly, mind Hardy említik írásaikban, hogy az a Buddha, akit Gotamaként vagy Sákja Muniként ismerünk csak egy a buddhák egész sorában, s számos korábbi életen keresztül halmozta fel azokat az érdemeket, melyet a megvilágosodásához elvezették. A Buddha életét, illetve előző életeit elmesélő történeteket dzsátakámk vagy avadánának nevezik, s több száz található belőlük a páli kánonban. Ezek a régi, részben még a buddhizmus keletkezését megelőző időből származó történetek, természetesen tele vannak - Kégl Sándor szavaival élve - „mindenünnen felszedett csodával" és „bizarr, józanésszel homlokegyenest ellenkező mesés elemekkel" (Kégl 1897). Éppen e csodás elemeket emelte ki Buddha életrajza kapcsán Hardy is, amikor az buddhizmus irracionális voltát akarta bemutatni a nyugati nagyközönségnek (Hardy 1850). Korai müveiben még elfogadta, hogy a Buddha életrajz egy mesés köntösbe burkolt, de történeti személyt örökített meg, ám élete végén már puszta fikciónak tartotta a páli elbeszélések Buddháját (Hardy 1875:35). A dzsátakák történeti értéke a tudós világot is két részre szakította a 19. század végén. Azt ugyan egyik oldal sem vonta kétségbe, hogy a Buddha élterajzok mögött ne lenne egy valaha létezett történeti személy, azonban a dzsátakákat mint forrást egész másként kezelték. Az egyik irányzat szerint a dzsátakák nem tényleges eseményeket rögzítenek, hanem az ind mitológiából, kozmológiából és szimbólumvilágból kölcsönzött elemek segítségével mesélik cl vallásalapítójuk történetét. Ennek az irányzatnak a megalkotója Émile Senart volt, aki úgy vélte, hogy a Buddha életrajzok egyszerre tartalmaznak legendás és valós elemeket. Ezek a legendás, vagy inkább mitikus elemek olyan koherens rendszert alkotnak, amely már jóval Buddha kora előtt létezett. A Buddhát, a laksaná it, a csakravartin és a mahápurusa eszményeit összevetve arra jut, hogy a Buddha egy szoláris istenséget jelképez, aki az égi istenek közül száll le a földi világba. Senart szerint a Buddha-legenda India vallásos eszméinek terméke, s csak ezeken keresztül értelmezhető, a nyugati tudományos módszerekkel viszont nem (de Jong 1997: 28-29). Teóriájának több követője is akadt. A legfontosabb közülük Hendrik Kern, akinél a Buddha szintén napisten, ám az életrajz értelmezésében még Senartnál is nagyobb hangsúlyt fektet az asztronómiai elemekre. Kernnél például a Buddha életrajz 12 tette (nidánája) a 12 hónapnak felel meg, 6 eretnek tanítványa a 6 bolygónak, s mivel első kinyilatkoztatása a nyár középen hangzott 81
