Dévényi Kinga (szerk.): Varietas delectat: Tanulmányok Kégl Sándor emlékére.
II. KÉGL SÁNDOR ÉS INDIA - Kelecsényi Ágnes: Kégl Sándor, az indológus
KÉGL SÁNDOR, AZ INDOLÓGUS (Fiók 1887) és Nárájana Hitopadésa c. műve részletének fordítását tette közzé (Fiók 1904-1905). Vértesy Dezső, aki Makón, Losoncon, majd Budapesten volt főgimnáziumi tanár két fordítást jelentetett meg: egy részletet a Mahábháratából (Vértesy 1904), majd 1906-ban a Hitopadésából (Vértesy 1906). O róla biztosan tudjuk, hogy Kégl tanítvány volt, hisz 1904-ben megjelent Szávitri fordítását az alábbi dedikációval küldte meg mesterének: „Nagys. Dr. Kégl Sándor úrnak, kedves tanáromnak - hálás tisztelettel". 8 Kégl Sándor lelkes könyvgyűjtő volt, aki Európa számos könyvkereskedőjével és antikváriusával kapcsolatban állva hatalmas orientalisztikai könyvtárat gyűjtött össze. Ezek közül a saját használatra beszerzett könyvek közül kerültek ki azok, amelyeket aztán az Akadémiai Értesítőben, a Budapesti Szemlében és az Egyetemes Philologiai Közlönyben értekezések, illetve egy-egy rövidebb recenzió keretében bemutatott a magyar olvasóközönségnek. Kégl indiai vonatkozású könyvismertetései közül kettőt szeretnék kiemelni a jó értelemben ismeretterjesztés példájaként. Amikor 1913-ban Rabindranath Tagore személyében indiai költő kapta az irodalmi Nobel-díjat, a magyar olvasóközönség számára ismeretlen alkotó nyerte el a jeles kitüntetést. Kégl szinte elsők között írt értékelést költészetéről és tette közzé egy versének fordítását a Budapesti Szemle hasábjain (Kégl 1914), (1. kép). Előtte, két héttel a díj odaítélése után, Babits Mihály a Vasárnapi Újságban a Gilándzsali és a Növekvő hold c. kötetekben szereplő három versének prózavers fordítását jelentette meg, majd a Nyugatban „Két szent" címen írt esszéjét egy szintén a Gitándzsaliból vett fordításával zárta. Kégl az új Nobel-díjast bemutató írásában Tagore költészetének lényegét a Kelet és a Nyugat kultúrájának szintézisén kívül a vallásos miszticizmusban látta. Ez utóbbiról azonban úgy gondolta, hogy művészetének ez a jellegzetessége kontinensünkön korlátját is jelenti majd, mert véleménye szerint: „Ez európai olvasónak fárasztóvá teszi költeményei olvasását, melyeket elszórtan, anthologiákban fognak leginkább élvezhetni" (Kégl 1914:453). Kégl már nem érhette meg Tagore rendkívül népszerűvé válását hazánkban, ami az 1920-as években következett be, amikor az évtized első felében egymás után jelentek meg a magyar fordítások, összesen 30 különféle műfajú kötete (Bangha g A Kégl-könyvtár dedikált példánya az MTAK katalógusában a 705.899 jelzeten található. 67
