Dévényi Kinga (szerk.): Varietas delectat: Tanulmányok Kégl Sándor emlékére.

I. KÉGL SÁNDOR, AZ IRANISTA - Sárközy Miklós: 'Egy telem a persa fővárosban' - megjegyzések Kégl Sándor perzsiai tanulmányújához

KÉGL SÁNDOR PERZSIAI TANULMÁNYÚTJA Undorodva ír a város közepén levő dögtemetőről és az ott a koncért marakodó kutyafalkákról, emellett nem volt túl nagy véleménnyel a korrupt hivatalnokokról, akik minden alkalmat megragadnak a tehetősebb teherániak fosztogatására. Kégl igazi européerként viszolygott a korabeli iráni higiénia és orvostudomány jelenségeitől és képviselőitől is, melyekről rosszallóan ír a Magyar Salon oldalain. Világnézeti pikantériaként pedig igazi tizenkilencedik század végi kispolgári radikális antiklerikalizmus sugárzik a síita egyház fanatizmusát taglaló megjegyzéseiből is.

1

2 Valamivel jobb véleménnyel volt Kégl a kulturális életről. Itt főleg az 1890 körül épp megszülető perzsa színházi élet kötötte le figyelmét, melyet kellően egzotikusnak talált, hogy beszámoljon róla. Tudósítása ezért fontos értékkel bír, mert a perzsa színház kezdeteiről őrzött meg érdekes adalékokat: „A primadonnán kívül nincs más rendesen fizetett színész, s így csak örmény műkedvelők játszanak benne. Ott létem ideje alatt tifliszi örmény műkedvelők a városi vállalkozó honfitársaikkal együtt adtak elő persára fordított franczia egy felvonásos darabokat... a színészek két nyelven játszanak; a prózai részeket persául, a dalokat, énekeket a durva, kemény hangzású örmény nyelven adják elő... Eredeti persa színmüvek még nem léteznek, ha csak Fathali Ahondzade törökül írt persa tárgyú darabjait nem tekintjük ilyeneknek" (Kégl 1891a:286 és uő. 1890c:544). Kégl emellett említi a 'királyi főiskolát' is, amely alatt valószínűleg az 1853ban alapított Dar al-funüni kell értenünk, az első nyugati típusú felsőoktatási intézményt Perzsiában (Kégl 1891 a:286). Kellemesebb élményei közé tartozott a teheráni magyarok felkutatása is, akikre mindjárt megérkezése után nem sokkal bukkant. Beszámolójában egy Bertalan és egy Balogh nevű magyart említ, akik mint kocsigyártó mesteremberek éltek a korabeli Teheránban már jó pár éve. A két magyar (egyikük székely) örömmel fogadta Kégl Sándort és meg is vendégelték őt teheráni otthonukban. Kégl emellett célzást tesz egy harmadik, magát magyarnak valló 'kétes existenciájú egyénre' is, őt azonban inkognitóban hagyja magyar nyelvű beszámolójában (Kégl 1891a:286). Nem tudni, hogy kiről van szó. Első látásra talán merészség lenne azt állítani, hogy egy ott szolgáló magyar diplomatát, Rakovszky Bélát illetett volna Kégl ilyen szavakkal, ám egyetlen fennmaradt teheráni levele mégis ezt engedi sejtetni. 1

2 Ld. Kégl 1891 a:286 és Kégl 1890c. 57