Dévényi Kinga (szerk.): Varietas delectat: Tanulmányok Kégl Sándor emlékére.

I. KÉGL SÁNDOR, AZ IRANISTA - Sárközy Miklós: 'Egy telem a persa fővárosban' - megjegyzések Kégl Sándor perzsiai tanulmányújához

KÉGL SÁNDOR PERZSIAI TANULMÁNYÚTJA Ismereteink alapján Kégl valahol a mai Dél-Teheránban, a bazár környékén lakhatott és onnan járta be az iráni fővárost. Ez a ma már kevéssé exkluzívnak számító környék a 19. század végén az iráni főváros szívében feküdt, a kádzsár kori főváros kormányzati negyedének a közvetlen közelében. Kéglt beszámolója alapján kevéssé érdekelte a történelem, a politika vagy az udvari intrikák világa. Közel három hónapos iráni tartózkodását nagyobb részt a klasszikus és a kádzsár kori perzsa irodalom tanulmányozására és kéziratok vásárlására használta fel. Mai fogalmaink szerint Kégl szorgalmas diákként minden lehetőséget igyekezett megragadni könyvek vételére. E téren teheráni tartózkodása mindennél sikeresebb volt. Teheránban egyedülálló ismeretekre tett szert a perzsa kéziratok és litográfiák terén. Szinte bizonyos, hogy halálakor Németh Gyula szerint" Vámbéry és Goldziher könyvtárát is felülmúló gyűjteményét itt kezdte el megalapozni és a legértékesebb kéziratok zömét is ekkor vehette meg. Ismeretes, hogy Kégl halálakor 1920-ban 59 klasszikus és kádzsár kori perzsa kézirat volt a tulajdonában, mely a Magyarországon őrzött perzsa kéziratok csaknem felét tette ki. Ezek között volt egészen régi is, a 14. század első harmadából származó Kalila és Dimna kézirat valamint a korban Európában nóvumnak számító kádzsár kori, vagyis mai fogalmaink szerint kortárs irodalmi kéziratok, litográfiák. Aligha kételkedhetünk, hogy Kégl e kéziratokra Teheránban tehetett szert. Feltételezhető, hogy egyes perzsa kéziratokat esetleg Isztambulban vehetett vagy más csatornákon keresztül juthatott el hozzá, de a kéziratainak listája alapján úgy tűnik, zömüket csak alapos helyismeret birtokában, Teheránban lehetett abban a korban megszerezni. Mindezt egy Vámbéry levél is alátámasztja, melyben Vámbéry Kéglt megdicséri ritkaságszámba menő klasszikus perzsa kézirataiért: " Németh Gyula 1925. június 3-án leutazott Pusztaszentkirályra és miután megtekintette a könyvtárat, alig leplezetlenül fejezte ki csodálatát az ott tapasztalt könyvtári viszonyok miatt. Jelentésében kiemeli „a könyvtár tudományos értékének jellemzésére általában azt mondhatom, hogy sok tekintetben felette áll mind Vámbéry, mind Goldziher könyvtárának. Jó részben mindenesetre oly munkákat tartalmaz, melyek könyvtárainkban nincsenek meg, s Akadémiánk eddig is kiválóan gazdag keleti gyűjteményét a legszerencsésebben egészíti ki" (Németh 1925). Kiemeli a nagyszámú kéziratot, és a köztük található ritkaságokat is. Németh levelében mintegy 5-7000-re becsüli a könyvtár tételeinek számát, mely már valamelyest meghaladja a ráckevei jegyző korábban említett tételmennyiségét, de még mindig elég pontatlan adat (talán csak a szűkebben vett orientalisztikai könyvtár köteteit becsülte ennyinek Németh, és a könyvtár más részeivel nem foglalkozott). 55