Dévényi Kinga (szerk.): Varietas delectat: Tanulmányok Kégl Sándor emlékére.

I. KÉGL SÁNDOR, AZ IRANISTA - Kovács Hajnalka: Kégl Sándor tanulmánya Amir Husraw indiai perzsa költőröl

KOVÁCS HAJNALKA gazai ok egyikét, amelyekből „népdal lett ... s éneklik széltében hosszában Hindosztánnak," vagy legalábbis „a zenánák csendes titoktartó falai között" (Kégl 1910:558).

4

1 Kégl tanulmánya legfőbb erősségének az idézett versek nagy száma és a prózai fordítások meglehetős pontossága tekinthető. Ugyanakkor a mai olvasó azt kívánná, hogy a különösebb rendszer nélkül összeválogatott szemelvénygyűjtemény helyett bár inkább egy mérvadóbb ízelítőt kapott volna Husraw életmüvéből. Kégl mentségére lehet felhozni, hogy a költő életművének terjedelme megnehezíti a válogatást, különösen, ha ő az első, vagy az elsők egyike, aki ezt megkísérli. Megtehetette volna azonban, hogy a három kategóriából - lírai költemények, elbeszélő költemények, és történelmi témájú elbeszélő költemények - való ollózás helyett mindössze egyet mutat be alaposabban. Tanulmányából kitűnik, hogy a történelmi tárgyú elbeszélő költeménnyel nem tudott mit kezdeni - csak a lírai betéteket tárgyalta, amire különösebb szükség nem volt, hiszen már bőségesen válogatott Husraw gazal]a\bó\ és rubaqaxból. Husraw rubaí\a\ ugyan nem sorolhatók a műfaj vagy Husraw verseinek legreprezentatívabb példái közé, de ha már Kégl úgy döntött, hogy bemutat belőlük, a „Dzselál ed-din Rumi négysoros versei" c. tanulmány (Kégl 1907) szerzőjétől elvárható lett volna, hogy valamiféle kontextusba helyezze őket. Husraw a hírnevét leginkább Hamsajának köszönheti. Kégl tisztában volt azzal, hogy bár e mű NizämT Hamsajának imitációjaként született, önmagában is jelentős (Kégl 191 lb:579-580, 582). Bemutathatott volna egyet a Hamsa öt masnavTja közül: a Matla

c al-anvär például, mint etikai-vallási témájú költemény, a „Szenáji s a perzsa vallásos költészet" c. tanulmány (Kégl 1904) szerzőjének érdeklődésére tarthatott volna számot azon túl is, hogy anekdotákat idéz belőle. A másik kézenfekvő választás az Ä'Tna-yi Iskandari lehetett volna,

4

2 4

1 A „Zi häl-i miskln makun tagäful" kezdetű gazairól van szó, amelyben a 2. misra' (egyes sorokban mindkét misről fele) egy, a bradzshoz közeli korai hindi dialektusban íródott, míg az 1. misra perzsául. Kégl azonban ezt nem tartja fontosnak közölni csupán a versfordítást veszi át de Tassy életrajzi lexikonjából. Vö. „Voici de cet homme célébre la traduction d'un gazai qui est devenu dans finde un chant populaire. Ce qu'il offre de particulier dans l'original, c'est que le premier hémistiche de chaque vers est en persan et le second en hindoustani. Ce chant, ainsi qu'on peut le penser, retentit souvent dans les zanänas" (De Tassy 1870-1871:206-207). 4

2 A cikkben több részlet szerepel ebből a műből, de Kégl (1911b:616) az egyiknél tünteti fel a forrást, a többinél (Kégl 191 lb:600—602) nem ismeri fel, minthogy a Riyäz al-'ärißnbm sem volt megadva. 16