Dévényi Kinga (szerk.): Varietas delectat: Tanulmányok Kégl Sándor emlékére.

III. KAPCSOLÓDÓ TANULMÁNYOK - Szombathy Zoltán: Az irodalom mint vallásjogi probléma

AZ IRODALOM MINT VALLÁSJOGI PROBLÉMA szövegek (fabat ... bi-suhf min al-kaläm) úgy tekintendöek, mint ellenséges szándékú, komoly sértések, sőt ha valaki többször is kimond vagy leír ilyen viccelődéseket, akkor az a hitehagyás bizonyítékaként kezelendő." A síita irányzaton belül a legtöbb zaydita szerző is úgy tartotta, hogy nem kell különbséget tenni komolynak szánt vallásellenes megnyilvánulások és puszta irodalmi (vagy mindennapi) frivolitás között: az utóbbi is teljes mértékben hitetlenségként írható le.

1

4 Nem az istihzä' fogalma az egyetlen példa arra, hogy irodalmi motívumok megítélésére vallásjogi vagy teológiai kategóriákat próbáltak felhasználni a vallástudósok. A szabad akarat kérdése századokon át foglalkoztatta a muszlim teológusokat. E viták során az úgynevezett mu

ctazilita irányzat hívei azt a szerintük helytelen nézetet, miszerint kizárólag Istentől eredhet minden - akár jó, akár gonosz - cselekedet, a tazlim Alläh vagy tagwTr Allah kifejezéssel írták le; ennek jelentése nagyjából annyi: „Istent igazságtalannak tartani"." A kifejezést azonban később egyes szunnita vallástudósok arra használták, hogy nyilvánvalóan nem komolynak szánt, viccelődő megjegyzéseket vagy elterjedt szófordulatokat bélyegezzenek meg vele.

1

6 Mai szemmel az egyik legfurcsább példa a komoly jogi kategóriák ráerőltetésére irodalmi szövegekre vagy mindennapi szófordulatokra a qadf (rágalmazás) fogalmának alkalmazása ilyen kontextusokban. Szigorúan véve a qadf azt a rendkívül súlyos bünt jelenti, amikor valaki egy nőt paráználkodással vádol anélkül, hogy ezt a durva vádat az előírt bizonyítékkal (négy szemtanúval) alá tudná támasztani. Az iszlám jog ezt a cselekedetet igen szigorúan ítéli meg és súlyosan büntetni rendeli. Bár a qadf fogalma elég jól definiáltnak tűnik, a vallásjogi források újra csak megtalálták a módját, hogy egy irodalmi jelenséget - konkrétan a gúnyversek (higäj bizonyos motívumait - e fogalommal írják le. Az arab gúnyversekben meglehetősen gyakori motívum a kigúnyolt személy anyjának, feleségének és más nőrokonainak laza erkölcseire történő célozgatás - nos, ezt kezelik úgy az iszlám vallásjogban, mintha jogi értelemben vett rágalmazásról (qadf) lenne szó. Hosszan szólnak arról, hogy a célozgatás (

kinäya vagy tcfrTd) ugyanúgy 1

3 Ld. al-Qädi Tyäd 1427/2006:353-354, 386-387. 1

4 Ebben eltérnek a muctazilita irányzaton belül uralkodó nézetektől, bár a zayditák számtalan kérdésben egyetértőleg veszik át a mu

ctazilita álláspontot. Ld. Ibn Miftáh 1424/2003:10.510-12. 1

5 Ld. pl. al-Bustí 2003: 6, 12. 1

6 Pl. al-HaytamT é. n. (1): 363, 371, 378; al-Qädi Tyäd 1427/2006: 373. 137