Dévényi Kinga (szerk.): Varietas delectat: Tanulmányok Kégl Sándor emlékére.

III. KAPCSOLÓDÓ TANULMÁNYOK - Szombathy Zoltán: Az irodalom mint vallásjogi probléma

SZOMBATHY ZOLTÁN ahogy a säffita vallástudós, al-Haytaml (megh. 975/1567) fogalmaz, „akik e kérdés iránt érdeklődtek, azok nagyrészt hanafiták és a mi társaink [ti. sáffiták]".

1

1 A "hitetlenség" igen drasztikus következményekkel járó verdiktje mellett egy sor további fogalom is rendelkezésre állt az iszlám vallásjogban, amely - kisebbnagyobb leleményességgel - ráhúzható volt bizonyos irodalmi jelenségekre. Ilyen volt például a kadib, azaz „hazugság" fogalma, amelynél - bár érdekes - itt nem időznék el. Ennél potenciálisan sokkal veszélyesebb kategória volt a „gúnyolódás" fogalma, amelyet bizonyos humoros irodalmi szövegekre alkalmaztak, különösen a libertinus (mugün) költészet bizonyos alkotásaira. A fogalom azért hordozhatott veszélyt magában, mert arab megfelelője (

istihzä') a Koránban is több helyen szerepel hangsúlyosan negatív tartalommal, a Mohamed próféta iránt ellenséges hitetlenek viselkedésének leírására. így adott esetben gyakorlatilag a hitetlenség (illetve muszlim szerző esetében a hitehagyás) vádját rejthette magában, annak minden jogi következményével együtt. Egy irodalmi szövegre az istihzä' fogalmát ráhúzva egy vallástudós tulajdonképpen úgy állíthatott be humoros megjegyzéseket, mintha azok az iszlám elleni, teljesen komoly támadást jelentenének. Ezt a megközelítést egyenesen explicit alapelvként fogalmazza meg például a fontos damaszkuszi hanbalita szerző, Ibn Muflih al-MaqdisT (megh. 763/1362), aki egy helyütt kijelenti, hogy a hitetlenségre utaló megnyilvánulások akkor is jogilag teljes értékű hitehagyásként kezelendőek, ha egyértelműen csak viccnek szánták őket (wa-law házilan). Másutt az istihzä' főnév igei formáját felhasználva jelenti ki lényegében ugyanezt: „aki hitetlenséggel [azaz blaszfémiával] gúnyolódik, az hitetlen[nek tekintendő] (al-mustahzi' bi-l-kufr yakfuru)". Ibn Muflih ugyan a viszonylag szigorú hanbalita irányzathoz tartozott, ám az általa megfogalmazott szabályt szó szerint - és láthatóan egyetértőleg - idézi a säffita al-HaytamT is.

12 A híres mälikita szerző, al-QädT cIyád al-Yahsubi (megh. 544/1146) ugyancsak egyértelműen kijelenti, hogy a Prófétával kapcsolatos humoros és frivol " al-HaytamT é. n. (1): 347. A témával foglalkozó hanafita munkák közül érdemes megemlíteni Abü 1-Layt as-SamarqandT (megh. 375/985-86) és Abü 1-Fath al-WalwäligT (megh. 540/1145-46) fatwäinak gyűjteményében az ide vonatkozó fejezetet és Muhammad b. IsmäTl Badr ar-Rasíd (megh. 768/1366-67) Risála fi l-alfäz al-mukaffirät c. munkáját. Ld. as-Samarqandi 1425/2004:286-288; al-WalwäligT 1424/2003:5.417-22; Badr 1411/1991. A legfontosabb säffita mű e téren magának al-Haytamínak az idézett munkája. 1

2 Ld. Ibn Muflih 1422/2002:3.413, 3.416; al-HaytamT é. n. (1): 390. 136