Wojtilla Gyula: A List of Words Sanskrit and Hungarian by Alexander Csoma de Kőrös.

I. Csoma és a szanszkrit nyelvtanulmányok - 5. Megjegyzések a Szójegyzéket tartalmazó kéziratról

27 tárának 102. lapjára. Ez a tibeti szótár megjelenése (1834) utáni időpontra utal . A kézirat ötletszerű jellege, valamint az idézett művek sokfélesége azt sejtetik, hogy a jelen kézirat alkalmi jegyzetek eredménye. Ezért mi megkockáztatjuk azt a feltevést, hogy a kézirat különböző részei 1832 és 1835 novembere között íródtak. Csorna ezzel kapcsolatos tevékenysége 1835 novemberében zárult, amikor Bengálba indult. A kézirat legnagyobbrészt a Szójegyzé

kből áll. Szanszkrit szavakat tartalmaz magyar vagy angol megfelelőikkel vagy azok nélkül. Találhatók benne alkalmasint lejegyzett magyar és latin versek, nyelvtani jegyzetek és egy tibeti történeti munka tartalmi vizsgálata. Ez utóbbit Térjék Csorna tibeti gyűjteményének 27. számú tételével azonosította®®. A magyar verseknek és hosszabb szövegrészeknek különleges értékük van. Ezek a Csornától ránkmaradt igen csekély magyarnyelvű írásanyaghoz tartoznak. Ezek némelyike eddig elkerülte a Csorna munkásságával foglalkozók figyelmét, ezek a magyar szövegek a Szójegyzé

k magyar tételeivel együtt a Csorna által használt helyesírást mutatják és valamit elárulnak Csorna calcuttai gondolataiból, magyarországi emlékeiből. A szóbanforgó fontos, összefüggő szövegrészek a következők: 8a. Az Ánglus mennykövét a vizén dörgeti Tengert s Ámeriká partjait rengeti. És te Pál a' Muszkák rettenetes Czárja Ki előtt térdepel két világ Tatárja, Adjad Uram Isten! lesz még egy időre Hogy sas fog felülni a kakas ülőre.®® ugyanezen az oldalon: Már elmigyek az örömbe Paraditsomnak kertébe. ^ Leszek Istennek kedvébe és Intonuere poli crebria micat ignibus etherDördül az Égi sarok villámlik az ég gyakor izben® 8. 9a. Élt egy hires Vitéz egykor Éneasnak nevezték Ez Trójából szinte mikor A' Várost elégették. Elébb álla ringy rongyával De sok betsest vitt magával. Jupiter Xantippejából^^ 9b. Ardeo cupiditate incredibili neque enim, ut ego arbitror reprehendum est,