Terjék József: Kőrösi Csoma-dokumentumok az Akadémiai Könyvtár gyűjteményeiben. Budapest, 1976.

II. Duka Tivadar munkálkodása - 3. Csoma életének hiteles bemutatása

34 A külföldi recenziók közül kiemelkedik W. W. Hunter cikke, mely a Duka könyv ismertetése mellett érdekes kiegészítéseket is közöl Csoma életével kapcsolatban, főleg az egykori angol társasági és társadalmi körök Csoma iránt tanúsított magatartásáról. (Duka a cikket később lefordított magyarra is,^ ^ lásd: Budapesti Szemle, 1898. 264. szám). A magyar sajtó egyöntetű lelkesedéssel fogadta Duka könyvét, amelyet talán legösszefoglalóbban a Nemzet fejez ki: "Csoma Sándor anélkül az elégtétel nélkül, melyet csaknem félévszázaddal halála után Duka Tivadar szolgáltatott tehetségének, hazájában még ma is ideális ábrándozó volna". A hazai és nemzetközi sajtó megemlékezése mellett még egy reagálásról kell számot adnunk: a magyar és udvari főúri körök "rangjukhoz méltó" közönnyel fogadták a könyvet, s még a köteles udvariasságról is megfeledkeztek. A főúri parlagiasságot keserűen szóvátevő Dukának igy magyarázza az esetet barátja, Rónay Jáczint püspök, az udvar belső embere: "A nagyok eljárására irányodban azt jegyzem meg: hogy mi úri fajta vagyunk, az úri tulajdonok egyik fő kelléke nélkül; értem azt, mit Angliában Gentlemannek neveznek" (Rónay Jácz.int levele Dukához, kelt Bu15 dapest, 1886. febr. 25-én). A főúri körök magatartása azonban elsősorban nem Duka könyvével kapcsolatban érdemel említést, hanem sokkal inkább mint a "nagyok" jellemének egyik dicstelen megmutatkozása. A könyv az utókor emlékezetében is kiállta a próbát, mint már arra utaltunk, a jelen pillanatig a Csoma életrajzok állandó forrása, amely a később megirt müvekkel összehasonlítva is kitűnik a kegyeletből fakadó példásan lelkiismeretes anyagkezelésével, s a megirtaknak egy kitűzött cél érdekében történt hangvételével. Duka müvéből világosan kiviláglik a szerző két alapvető célkitűzése: egyfelől az a vágy, hogy a nemzetközi tudományos életben a magyar tudományosságnak nagyobb elismerést, megbecsülést szerezzen; másfelől pedig az, hogy Csoma hazájában a kegyelet ápolása útján a tudományszeretetnek példaképet szolgáltasson. Mint maga irja előszavában: "Nem fogja tagadni senki, hogy a magyar nyelvtudósok sorában ő volt a legelső, aki maradandó szolgálatokat tett az egyetemes tudományosságnak." "Azonban tudományos érdemei bár mennyire magasodjanak is: sokkal nagyobb nyereség lesz reánk magyarokra nézve az, ha Csornának egyéni jelleme példánykép szolgálhat szülőhazánk nemesre törekvő ifjú sarjodékának" (Duka, p. fV).