Terjék József: Kőrösi Csoma-dokumentumok az Akadémiai Könyvtár gyűjteményeiben. Budapest, 1976.
II. Duka Tivadar munkálkodása - 2. Duka Tivadar élete
26 meg búcsúlevelét a kedves hazának, melynek Csoma nyomdokain a meszsze távolban is szolgálni kész. Szívesen is fogadna minden e tekintetbeni irányadást" (Pesti Napló 1853. dec. 7.). Természetesen hivatása eléggé leköti, de ennek eredménye is hamarosan jelentkezik: rövid kalkuttai tartózkodás, majd két évi Tigerában töltött szolgálat után kinevezik a bengál kerület orvosi vezetőjévé. Ebben a minőségben kerül Monghirba 1856 elején, ekkor már mint nős ember (1855-ben menyasszonya utána utazik, s összeházasodnak. Felesége A. Tylor). Publikációi jelennek meg a külföldi és magyar lapokban; egyrészt orvosi cikkeivel, másrészt első Csorna-életrajzi értekezésével jelentkezik. Az 1860-as évek elején a Magyar Nemzeti Múzeum számára igen jelentős küldeményeket juttat, részint saját erejéből, részint a Bengáliai Ázsiai Társaság (melynek érkezése után tagja) jóvoltából. Kitartó és áldozatkész munkássága elismeréseként 1863. január 13-án a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választja. Igen jellemzőek köszönő sorai, melyeket Eötvös Józsefhez irt: "engedje, válaszul becses levelére, biztositanom arról, hogy parányi tehetségemet a körülményekhez képest édes Hazánk szolgálatának életem végéig kívánom szentelni. Érzem, hogy a legjobb esetben is mind az amit valaha tehetendek a hazai Tudományos Intézeteink érdekében, enmagában csak is csekélység fog lenni: de vigasztal annak tudása, hogy ha számos munkás kéz csak porszemeket is vigyen a haza oltárára, idővel, az egyéni porszem is egy óriási halomnak leend alkatrésze". ^ Munkaköre később nehezebb lesz, az 1857-es felkelést követően felesége hazautazik Londonba, majd a trópusi klima és a kiterjedt szolgálati kerület miatti fokozott megterhelés kikezdi egészségét is. 1863-ban egészségi állapotára való tekintettel hosszabb szabadságolást nyer, amelynek során 1864-ben, 15 évi távollét után hazalátogat, s ekkor tartja székfoglaló előadását az Akadémián "A gangai delta földleirati és éghaj7 lati viszonyai" cimen. Klagenfurtban meglátogatja Görgey Arthurt is, majd Londonban, családi körben tölt két évet. Egészsége helyreálltával 1866ban foglalja el helyét újra Indiában. Előbb Szimlában állomásozik, majd 1870—1873 között Dardzsilingben teljesít szolgálatot. 1874-ben ezredesi ranggal nyugdíjba vonul.