Terjék József: Kőrösi Csoma-dokumentumok az Akadémiai Könyvtár gyűjteményeiben. Budapest, 1976.

II. Duka Tivadar munkálkodása - 1. Duka Tivadar hagyománytisztelete

1. DUKA TIVADAR HAGYOMÁNYTISZTELETE Amikor a Magyar Tudományos Akadémia 1925-ben fennállásának 2 100 éves jubileumát ünnepli, az Angol Akadémia köszöntő levelében'' öt magyar tudós nevét emeli ki, mint azokét, akik a nemzetközi tudományos életben a legnagyobb elismerést szerezték. A levélben emiitett tudósok közül Körösi Csoma Sándor, Vámbéry Ármin, Goldziher Ignác és Stein Aurél neve újabb 50 év elteltével is közismert tudományterületükön szerzett alapvető érdemeik révén. Az ötödik, Duka Tivadar talán nem annyira ismert, mint az imént emiitettek. Ő azzal került a legnagyobbak névsorába, hogy Csoma emlékét fáradhatatlan törekvéssel arra a megbecsült magaslatra állította, mely a tibetisztika megalapítóját meg is illeti. Munkásságának eredményeit magába foglaló két kötetnyi Csoma-dokumentumgyüjteményét élete végén az Akadémiának adományozta, s a 3 megőrzött "Csorna-albumok" jelen tanulmányunk egyik fő forrásanyagát adják. Ha kézbe vesszük ezeket a gyűjteményeket, hosszabb ideig tartó lapozgatás után is erős kétséggel latolgathatjuk, hogy valóban Csoma életére vonatkozó dokumentumokat látunk-e (mint ahogy azt a cime jelzi), vagy pedig Duka Tivadar életét bemutató naplót. Elete ugyanis sajátosan egybeolvadt az általa kitűzött céllal, mint ahogy Goldziher Ignác megfogalmazta: "Duka Tivadar megértő buzgósága mintegy életfeladatául tűzte maga elé a halhatatlan magyar tudós emlékének kultuszát". Mi indíthatta Dukát arra, hogy életének java részét egy olyan férfi emlékének ápolására áldozza, okit hazájában jócskánt félreismertek és értékeltek? Ő maga ennek okául a "különszerü körülmények összetalálkozását" adja, mely alatt főként két momentumot értett. Az első nagy indítékot akkor kapta, amikor a vesztett szabadságharcot követően emigrálni kényszerült, s külföldön megdöbbenten látta, hogy honfitársát rendkívül