Terjék József: Kőrösi Csoma-dokumentumok az Akadémiai Könyvtár gyűjteményeiben. Budapest, 1976.

IV. Széchenyi István Csoma-ereklyéje - "Vegyetek példát hazánk nagyjai ..."

.VEGYETEK PÉLDÁT HAZÁNK NAGYJAI..." Csorna emberi alakjának példaképül állítása nemcsak Eötvös József gyászbeszédében, hanem a reformkor másik kiemelkedő alakjának, a "legnagyobb magyarnak" Csorna-ereklyéjében is kifejezésre jutott. Széchenyi István 1858-ban fiától, Bélától kapott kép alapján festményt készíttetett Csorna dardzsiligi sírjáról, s a festményt keretbe foglaló aranyozott rézfoglalatra emléksorokat vésetett. A festmény 13 x 17 cm-es méretű, melyet 2,5 cm-es foglalat övez. A keret tetején a magyar cimer áll, magára a keretre pedig három sorban a következő feliratú szöveget vésette Széchenyi: "Egy szegény árva magyar, pénz és taps nélkül, de elszánt kitartó hazafiságtul lelkesítve - Körösi Csorna Sándor -, bölcsőjét kereste a Magyarnak, és végre összeroskadt fáradalmai alatt. Távul a huzátul aluszsza örök álmát; de él minden jobb magyarnak lelkében. Az itt ábrázolt sirkő nyugszik hamvain. Britt Társaság emelte tudományos érdemeiért. Nem magas helyzet, nem kincs a nemzetek védőre, hanem törhetetlen honszeretet, zarándoki önmegtagadás, és vas akarat. Vegyetek példát hazánk nagyjai és gazdagai, egy árva fiún, és legyetek hü magyarok tettel nem puszta szóval, áldozati készséggel és nem olcsó fitogatással! Széchenyi István." Az ereklyét Széchenyi személyes emlékként tisztelte, haláláig az íróasztalán tartotta, ami arra enged következtetni, hogy az élete utolsó éveiben vivódó Széchenyi a töretlen kitartás példaképének felidézésével önmaga számára is erőt meritett. Halálát követően az ereklye hosszabb ideig a család tulajdonában volt, s csak 1876-ban adományozta Széchenyi Béla az Akadémiának; hátlapjára az adományozás tényét rávésette: "A magyar tud. Akadémiának emlékül. Gr. Széchenyi Béla 1876".