Terjék József: Kőrösi Csoma-dokumentumok az Akadémiai Könyvtár gyűjteményeiben. Budapest, 1976.

Előszó

7 Befejezte tibetista tevékenységét, mert eleget tett vállalt kötelezettségének, s úgy érezte, hogy visszatérhet eredeti tervének megvalósításához: elindulhat az őshaza felkutatására. Nem vaktában, hanem most már tibeti tanulmányai során szerzett információk birtokában kel útra, hogy "Lhaszától a Kham tartománytól északkeletre Kina nyugati határain" felkeresse a jugarok országát. Még Göttingából hozhatta magával a Jugfia: ujgur: Ungarns hamis azonosságát; ebbe a sorba kétségtelenül beleillett a jugar vagy jugur népnév. A tibeti források viszont igazat mondtak, arrikor vele a jugar népet Kina nyugati határain kerestették; a mondott helyen, Kanszu tartományban, máig ott él a jugar nép, saját nyelvünök jöguroknak, vagy sárga jöguroknak hívják őket és a régi, hires török népnek, az ujgurnak Észak-Kinában letelepedett leszármazottai ők. Sajátos török nyelvet beszélnek, mindig is törökül beszéltek és soha semmi közük nem volt sem Jugriához, sem a keresett magyar őshaza népéhez. Körösi Csorna Sándor ezt már nem tudhatta meg soha. Ötvennyolc éves fejjel elindult északkeletre, újra vándorbottal a kezében, a magyar őshaza délibábja után. Elindult, de nem jutott tovább a dardzsilingi temetőnél . . . Budapest, 1973 májusában Ligeti Lajos akadémikus