Fekete Gézáné (szerk.): Örökségünk, élő múltunk. Gyűjtemények a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában (A MTAK közleményei 37. Budapest, 2001)

Lectori Salutem! A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára fennállásának 175. évfordulóján ünnepi kötettel köszönti az olvasókat. Hagyományait követve, de rendhagyó tartalommal. Nem a nagy múltú könyvtár történetét mondják el. Nem a küzdelmekről szólnak, ahogy generációk létrehozták, felépítették, megvédték a tudományok kincstárát, s a háborúk pusztításai után tovább vitték a magyar tudomány európaiságának hagyományait, s őrizték a világ tudós generációi szellemi teljesítményeinek, a nemzet tudományának otthonát. Nem gondjaikat számlálják elő a könyv, a könyvtár világszerte tapasztalható tekintélyvesztése miatt. Nem adnak vészes prognózisokat, hogy mi következhet, ha a könyvtár a hátunk mögött hagyott évszázad végére az anyagi ellátottság perifériájára szorult, miközben korábban, az ókor óta évszázadokon át civilizációk és országok szellemi erejét kifejező gondoskodásban részesült. Nem panaszkodnak a nehézségekről, amikor szembesülni kellett azzal, hogy már nem egyedül a könyv, az írás közvetíti a kultúrát, és nem írnak a könyvtárak elektronikus kapcsolatrendszeréről sem. A tanulmányok témaköre más. Könyv, irat, dokumentum a történelem során mindenütt, mindig veszélyben volt. Különösen tájainkon. Elhamvadt, széthullott, eltűnt, beletaposták a sárba. Hadizsákmány lett, tűzbe dobták, széttépték, elhurcolták, megsemmisítették. Szétszóródott, megette a penész, szétrágták az egerek, mint a lefejezett országbíró öszszehányt könyveit, vagy egyszerűen csak elveszett. A megőrzés, mentés, megmenekülés, túlélés leltára ugyanilyen hosszú és változatos: bőrzsákokba kötötték, hordókban szállították, elfalazták, kimentették, rejtegették, szurkosvászonba takarva, vagon alvázára forrasztott vasdobozba rakva mentették, vagy egyszerűen összegyűjtötték, nagy anyagi áldozatokkal megőrizték a kolostorok, az iskolák, a könyvtárak és a gyűjtemények. Az Örökségünk, élő múltunk címmel közreadott tanulmányok a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának gyűjteményeiből ad válogatást. Csendes győzelmekről tudósítanak, a romlás, pusztítás és közöny ellenében megmentett, megőrzött értékekről. Ezek a gyűjtemények gondolatokat, eszméket, üzeneteket közvetítettek és közvetítenek. Kifejezik a könyvtár fogalmában összesűrített többletet. Azt, amit a Telekiek gyűjteménye kifejez, hogy a könyvnek könyvtár kell, és aki a kultúrára áldoz, az a jövőre szavaz. Amit a Széchenyi-gyűjtemény szolgál, a nemzeti igényesség kimeríthetetlen forrását. Amit az itt őrzött harmadik legnagyobb Goethe-gyűjtemény kifejez, az Ady-hagyaték hordoz, a műveltség egyetemességét. A Könyvtár ősnyomtatvány-gyűjteménye üzenet az új korszaknak, amelyről még senki sem tudja,