Fekete Gézáné (szerk.): Örökségünk, élő múltunk. Gyűjtemények a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában (A MTAK közleményei 37. Budapest, 2001)

ABAFFY CSILLA: Magyar nyelvemlékek és másolataik az MTA Könyvtárának Kézirattárában

Magyar nyelvemlékek és másolataik az MTAK Kézirattárában 71 A ma nyelvemlékként számon tartott 46 magyar kódexből csupán kilencnek nincs másolata Kézirattárunkban. Közülük nyolcról nem is szándékoztak másolatot készíteni, mert közülük három felfedezésük után azonnal az Akadémia tulajdonába került (Guary-kódex, Thewrewk-kódex, Lázár Zelma-kódex). Négyet csak a 19. század végén találtak meg (a Székelyudvarhelyi-kódexet 1876-ban, az Apor-kódexet 1878-ban, a Lobkowicz-kódexet 1879-ben és a Birk-kódexet 1889-ben). A Margitlegendát nem másoltatták, mivel megvolt az 1770-es kiadása. A Kulcsár-kódexet Döbrentei már 1834-ben kijelöli másoltatásra, de Horvát István, akinél a kézirat akkor van, nem járul hozzá (Evk. II, 76, III, 20). Horvát halála után könyvgyűjteményét a Nemzeti Múzeum veszi meg, így a kódex 1847-től ott található, de Kézirattárunkban nincs másolata. A kódexek névadása. A másolatok jelentősége Másolataink azonosítása kapcsán feltétlenül beszélnünk kell a kódexek névadásáról. Sok félreértés adódott a felkutatás idején is, de később a szakirodalomban is a tartalomból kiemelt egyedi címek használata miatt. Például Szent Erzsébet apácák reguláiként emlegetik az Apor-kódexet; Aranka-kódexként keresnek egy kéziratot, melyről később kiderül, hogy azonos a Teleki-kódexszel; Nagyszombati codexként szerepel az első ismertetéskor az Erdy-kódex, de ugyanígy a Nagyszombati-kódex másolata is. A zűrzavar megszüntetését leginkább Toldy Ferencnek köszönhetjük, aki az 1850-es években számtalan kódexünknek adott nevet. Kézirattárunk másolatainak azonosítása szinte napjainkig folyik, mivel legtöbbjük még a végleges névadás előtti időben készült, cím nélkül vagy esetleges címmel, sokszor pedig a kódexnek csak egy-egy részletét tartalmazza. Például Szent Elek élete vagy Szent Brigitta 15 imádsága több kódexünkben is szerepel, tisztázni kellett, hogy az egyes másolatok mely kódexekből valók. A másolók nevét, a másolatok készülésének idejét sokszor csak levéltári kutatással lehetett kideríteni. A kódexek névadása különböző szempontok szerint történt. 1. Ha a kódex egy tartalmi egység, ami ritkán fordul elő, akkor természetesen adódik a neve: Domonkos-kódex, Krisztina-legenda, Margit-legenda. Legtöbb kódexünk viszont vegyes tartalmú (imák, legendák, szentek élete, bibliai részletek stb.), ilyenkor az elnevezés nem a kódex szövegéből származik. Ebből a további csoportok állíthatók össze: 2. A kódex a felfedezőjéről kapja a nevét: Czech-kódex, Erdy-kódex, Kriza-kódex, Thewrewk-kódex, Vitkovics-kódex. 3. A kódex a tulajdonosa, illetve ajándékozója nevét viseli: Apor-kódex, Ehrenfeld-kódex, Gömöry-kódex, Guary-kódex, Jordánszky-kódex, Kulcsár-kódex, Lányikódex, Lázár Zelma-kódex, Lobkowicz-kódex, Peer-kódex, Simor-kódex, Virginia-kódex és Winkler-kódex. 4. A kódexet a felfedezéskori lelőhelyéről nevezik el: Bécsi-kódex, Debreceni-kódex, Ersekújvári-kódex, Gyöngyösi-kódex, Keszthelyi-kódex, Müncheni-kódex, Nagyszombati-kódex, Pozsonyi-kódex, Székelyudvarhelyi-kódex, Tihanyi-kódex, Batthyány-kó-