Fekete Gézáné (szerk.): Örökségünk, élő múltunk. Gyűjtemények a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában (A MTAK közleményei 37. Budapest, 2001)

HORÁNYI KÁROLY: Kodolányi János levelei az Akadémiai Könyvtár Kézirattárában

Kodolányi János levelei az Akadémiai Könyvtár Kézirattárában 373 1954-től, az irodalmi életbe történő fokozatos visszatéréssel levelezésük némiképpen megritkult; intenzívebbé a másikért való aggodalom tette inkább, amikor egyiküket vagy másikukat kórházban kezelték életveszélyes állapotban. Szabó Lőrincet a számára síkeresnek mondható 1954-es év legvégén érte a második szívtrombózis, alig több mint egy év múlva Kodolányit az első. A szívinfarktussal elkezdődött életükben a betegséggel, az elmúlással való küzdelem időszaka. Kodolányinak már lett volna lehetősége, hogy visszavonultságából kimozduljon, betegsége azonban megakadályozta. Szabó Lőrinc 1955 decemberében hiába küldte el a Végrendelet pécsi bemutatója alkalmából gratulációját barátjának a színház címére. Az író nem vett részt a premieren. Kodolányi távollétét nem a protokolláris kötelezettségekkel szembeni távolságtartás magyarázta, hanem az év októberétől jelentkező rosszullétek, melyek utólag visszatekintve szívtrombózisának előjelei voltak. Kodolányi utolsó, ismert, Szabó Lőrinchez írott levele 1955. május 25-én kelt.

9

3 Feltehető, hogy ebben az évben ezt követően is kereste barátját soraival Kodolányi, de 1956. február közepén bekövetkezett szívrohama után már alig írt levelet. Kodolányi János Szabó Lőrincnek írott levelei kiemelkedő jelentőségűek írójuk életében. Nem pusztán csak mennyiségileg, hanem abban a tekintetben is, mi mindenről vallott bennük. Az esszéista megnyilatkozásaival találkozunk mikor, például a nyelv szerepéről, a nyelv helyes használata és a mindennapi erkölcs összefüggéseiről, a civilizációs kényszer által veszélyeztetett kultúrákról, a népművészetről írt sorait olvassuk. Fontos szövegszerű alapját alkotják a pályakép megrajzolásának, ugyanakkor e levélírói tevékenységének elsősorban a harmadik korszakához kötődő levelezés az életmű részének is tekinthető, nem pusztán kiegészítőjének.

9

4 (5. ábra) Szabó Lőrinc egy megjegyzését kommentálva, miszerint „a levélírói literatúra is megszűnik"

9

5, azt írta Kodolányi Várkonyi Nándornak: „Nem hiszek a műfajok halálában"

9

6. E szavaiban ott a meggyőződés, hogy a műfajok elmúlhatatlan normákhoz kötődnek. Annak az embernek az igazsága, aki — saját bevallása szerint — ha nem is talált sok gyönyörűséget az életben, annál többet a létben.

9

7 Erre utal a tiszta fogalmazás kényszere. És úgy írt művészi igényű stílussal levelet, hogy sohasem pillantott félszemmel az utókorra, mely hol kíváncsi tisztelettel, hol — Osvát Ernő szavával élve — „falánk kegyelettel"

9

8 vizsgálja szavait. 93 MTAKK Ms 4683/60. 94 Annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy mi valójában e levélanyag elsőrendű jelentősége, talán közelebb visz e levelek jegyzetekkel ellátott, megjelenés előtt álló kiadása. (KODOLÁNYI János levelezése SZABÓ Lőrinccel és SZABÓ Lőrincné MIKES Klárára/ 1948—1957. Összeállította, az előszót és a jegyzeteket írta HORÁNYI Károly.) 95 1951. júl. 6. OSZK Kt. Fond 201/511: 43. 96 KODOLÁNYI János 1951. júl. 31-i levele Várkonyi Nándornak. KODOLÁNYI János és VÁRKONYI Nándor levelezése. Bp. 2000. 363. 97 Ld. KODOLÁNYI János 1951. febr. 5-i levelét Szabó Lőrincnének. MTAKK Ms 6282/37. 98 OSVÁT Ernő datálatlan levele Hatvany Lajosnak. MTAKK Ms 387/115.