Fekete Gézáné (szerk.): Örökségünk, élő múltunk. Gyűjtemények a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában (A MTAK közleményei 37. Budapest, 2001)
HORÁNYI KÁROLY: Kodolányi János levelei az Akadémiai Könyvtár Kézirattárában
370 lTorányi Károly Gyakori szereplő Haraszti Sándor, Baránszky-Jób László, Németh László, Veres Péter, Tamási Áron, Nagy Lajos, Szabó Pál, a festő Kemény László és felesége, Szabó Lőrinc sógornője, a költőnő Mikes Margit. Levelezésükben szereplő kortársaik közül kettőről külön kell szólni. Az egyik Móricz Zsigmond, aki valamilyen módon mindkettejük életét és pályáját meghatározta. Szabó Lőrinc említette őt először 1949. május 23-i levelében , annak kapcsán, hogy elment az Úri muri egyik előadására. Dicsérte a darab életszerűségét, az alakok rajzát, a dialógusokat, de szerkesztetlennek tartotta a művet. Kodolányi hosszabban reagált a költő reflexióira. Móriczot idéző sorai a kései olvasónak már nem szolgálnak különös újdonsággal ő és mestere személyes viszonyát illetően, de mindenképpen színezik az erről kialakult képet. Amit Móriczról írt, megelőlegezi a hat évvel később megszülető, könyv méretű visszaemlékezést, mely Utóhang — Emlékeim Móricz Zsigmondról címmel jelent meg először. 8 3 Itt olvasható annak a fájdalmas jelenetnek az első megfogalmazása, mely több évvel Kodolányi és Móricz kapcsolatának megszakadása után, 1938-ban történt meg Leányfalun. Ez kettejük találkozása volt, mely Szabó Lőrinc közvetítésével jött létre, s ekkor Kodolányi visszautasította Móricz békülési szándékát (4. ábra). A levelezés másik leggyakoribb szereplője Illyés Gyula. Kodolányi és Szabó Lőrinc hozzá fűződő viszonya eltérő volt, és személyének megítélése vitát indított el kettejük között. Kodolányi Szabó Lőrinchez írott néhány 1948-ból és '49-ből származó levelének tanúsága szerint keserűséggel gondolt Illyésre. 1945-ben, illetve az azt követő években is, mikor Szabó Lőrinc, Kodolányi János és mások sorsához, életművéhez való viszony politikai-ideológiai elkötelezettséget jelentett akarva-akaratlan, mikor a politika jelentős mértékben meghatározta a személyes kötődéseket vagy ellentéteket Szabó Lőrinc helyzetének javulásában nagy szerepe volt Illyés Gyulának. 8 6 Az a tény, hogy Illyés barátsága garanciát jelentett Szabó Lőrinc hovatartozását illetően, nagyrészt függvénye volt a Magyar Kommunista Párt az irányú törekvésének, hogy megszerezzék a népi írók egy részének támogatását politikájuk számára. Illyés azonban nem állt ki oly mértékben Kodolányi és más, szintén a népi táborba tartozó író mellett, mint tette azt Németh László vagy Szabó Lőrinc esetében. Kodolányit sértette Illyés óvatossága. Bántotta Illyés hallgatása, amikor Zilahy Lajos az ostrom után '45-ben egy cikkében megtámadta. Emlékezésében távolságtartónak ábrázolta Illyést, mikor Illyés Zilahyval nem sokkal e cikk megjelenése után meglátogatta őt. 8 7 Illyés nem tett vagy nem tehetett meg annyit, mint amennyit Kodolányi várt tőle. Ugyanakkor Kodolányi keserűségét még motiválta az a tudat, Illyés valamennyire oka annak, hogy a Válasz körében sem foglalhatta el méltó helyét, 84 OSZK Kt. Fond 201/511: 20. 85 KODOLÁNYI János: Utóhang. Emlékeim Móricz Zsigmondról. = Dunántúl 1955-1956 10-20. sz; később kötetben: KODOLÁNYI János: Egy marok fold. In: Uő: Visszapillantó tükör. Bp. 1965. 86 Ld. KABDEBÓ Lóránt: Egy eszmélet története. In: SZABÓ Lőrinc: Bírákhoz és barátokhoz. Napló és védőbeszédek 1945-ből. Sajtó alá rendezte és az utószót írta KABDEBÓ Lóránt. Bp. 1990. 253— 334; KABDEBÓ Lóránt: Az összegzés ideje. Bp. 1980; ILLYÉS Gyula: Naplójegyzetek 1929-1945. Bp. 1986. 347-407; ILLYÉS Gyula: Itt élned kell. Bp. 1976. 2. köt. 644. 87 KODOLÁNYI János: Elvetélt reformer. In: Uő: Visszapillantó tükör. Bp. 1968. 392-394.
