Fekete Gézáné (szerk.): Örökségünk, élő múltunk. Gyűjtemények a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában (A MTAK közleményei 37. Budapest, 2001)
HORÁNYI KÁROLY: Kodolányi János levelei az Akadémiai Könyvtár Kézirattárában
350 lTorányi Károly is megnyilatkozik. Kodolányi nemcsak jelentős levélíró, hanem jelentős levelezőpartner is volt. Ez levelezésének hiányos ismeretében is elmondható. A levél általi dialógust a másikkal közös ügynek tartotta. Képes volt figyelmét megosztani önmaga és a levélben megnyíló levélíró társ között, mondandójával a másik benyomásaira, gondolataira, ítéletére is reflektált. Ugyanakkor, ha levelezésének csak a hozzáférhető részét nézzük is, kitűnik milyen részletgazdag, az életmű és az életrajz összefüggéseit is láttató képet kaphatnánk leveleinek teljesebb ismerete által. Báthori Csabának a levelező Rilkét illető sorai Kodolányival kapcsolatban is igazak: „Levelezése nem csupán benyomások foglalata, hanem egy centrális tisztaság érdekében szervezett eleven élet terméke." 7 (1. ábra) Nem túlzó az az összehasonlítás, melyet Tüskés Tibor tett, mikor Kodolányi teljes levelezését Kazinczyéhoz mérte. 8 Ennek csak a töredékét ismerheti a nagyközönség, és a kutatás számára is csak kis része hozzáférhető. Kodolányi sok fontos levele mindmáig magántulajdonban van, illetve zárolt anyagként helyezték el közgyűjteményekben. Azonban Kodolányi levelezésének teljesebb ismerete nélkül nem képzelhető el az életút, a művek mélyebb elemzése, illetve a bennük foglaltak segítségével kontrollálhatóak a pályakép értelmezésének későbbi hipotézisei. Kodolányi levelezésének hiányos ismeretében is hozzávetőlegesen elkülönithetünk nagyobb levélírói korszakokat. Ezeket a korszakokat a személyiség, a gondolkozás, a világkép változása mellett meghatározta az író egzisztenciális helyzete, illetve az irodalmi életben játszott szerepe. A levelezés első csoportját a pályáján elinduló, jelentős sikereket is elérő ifjú író levelei alkotják, és a húszas illetve harmincas évek elején íródtak. Ezekben ott az igény, az igyekezet, hogy kapcsolatba lépjen nemzedéktársaival, megismerhesse műveiket, de ugyanakkor a levélírás a szertelen megnyilatkozásnak, a vallomásnak, a kitárulkozásnak is a lehetősége volt. A harmincas évek elején megváltozott a levélíráshoz való viszonya. Ebben alapvetően szerepet játszott, hogy az IGE 1 0 létrejöttében, szervezeti működésében játszott tevékeny szerepe, és a rendszeres elfoglaltsággá váló szerkesztőségi munka felgyorsult életformát kényszerített rá, melyben egyre kevesebb volt a szabadon felhasználható idő, racionalizálnia kellett a kapcsolatfenntartás módjait. A harmadik szakasz 1945-től alakult ki, és 1955 végéig tartott. 1956 februárjában szívtrombózis érte. Ezzel elkezdődött betegségeinek sorozata; már nem volt képes levelezését korábbi formájában fenntartani. Levélírói tevékenységének ez a harmadik korszaka a leginkább jelentős irodalomtörténeti szempontból. Kodolányi levelezésének eddig megjelent, illetve 7 BÁTHORI Csaba: Előszó. In: Rainer Maria RILKE: Levelek 1899-1907. Bp. 1994. 8 TÜSKÉS Tibor: Kodolányi János. Pécs. 1999. 221. 9 Ebből a szempontból is kiemelt jelentőségű annak a válogatásnak a megjelenése, mely Kodolányi Jánosnak Várkonyi Nándorral folytatott levelezéséből készült. KODOLÁNYI János és VÁRKONYI Nándor levelezése. Szerk. ifj. KODOLÁNYI János. Bp. 2000. 10 írók Gazdasági Egyesülete: 1932-ben alakult érdekvédelmi szervezet, amelynek célja volt részben az írók anyagi és társadalmi helyzetének megszilárdítása, részben az írói érdekvédelem irodalompolitikai szintű megoldása. 1944-ben, a német megszállás után működését beszüntették. Kodolányi János az Egyesület megszervezésének kezdeményezője, kezdetben egyik titkára majd főtitkára, illetve elnöke volt.
