Fekete Gézáné (szerk.): Örökségünk, élő múltunk. Gyűjtemények a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában (A MTAK közleményei 37. Budapest, 2001)
ORMOS ISTVÁN: Kaufmann Dávid és gyűjteménye
232 Ormos István A kézirat valószínűleg Palesztinából származik, és a 10. vagy legkésőbb a 11. században íródott. Az írás és a betűk alakja nagyon hasonlít bizonyos keletről származó Biblia-kéziratokéhoz, amelyeket a 10. vagy a 11. században írtak. A kézirat megjegyzéseket, többnyire javításokat tartalmaz a szöveghez, amelyek több kéztől erednek. Egy bizonyos kéztől eredő javítások folyamatosan jelen vannak, és ezek képezik a többséget. Ugyanez a kéz látta el magánhangzójelekkel a kéziratot. Ez a magánhangzójelölés nem az eredeti írnoktól származik, hanem valószínűleg évszázadokkal későbbről ered, amikor is átmásolták ide egy másik kéziratból, amelynek a szövege nagymértékben eltért a Kaufmann-féle kéziratétól. A magánhangzójelek írnoka beszúrta ezeket a változatokat a Kaufmannkódexbe. A magánhangzójelek és az írnokuktól származó javítások egy másik kéziratot képviselnek, amelyik egy másik recenzióhoz tartozik. A Kaufmannkéziratban több sajátos vonást találunk, mint bármely más kéziratban, beleértve a legtöbb geníza-töredéket is. Megtartott régebbi alakokat a palesztinai típusú szövegből és gyakran tükrözi a második századi Palesztina beszélt nyelvét. Minden kétséget kizáróan a Kaufmann-kódex a legrégebbi teljes Misna-szöveg és ez tartalmazza a legjobb olvasatokat, jóllehet úgy tűnik, hogy nem annyira hűen őrizte meg a palesztinai recenziót, mint a cambridge-i kódex. Ily módon tehát ma a Kaufmann-kéziratot kell tekintenünk a minden tudományos kiadás alapjául szolgáló szövegnek. 3 8 A kéziratot 1896-ban, néhány évvel halála előtt szerezte meg Kaufmann nagy nehézségek árán, és az efölött érzett nagy örömét a kézirat előzéklapjára írt magasztos szárnyalású versében, a „Dávid zsoltárá"-ban juttatta kifejezésre. (Dávid itt természetesen ő saját maga.) 3 9 Külön csoportot alkot néhány illuminált héber kézirat — ezek javarészt a pádovai Trieste testvérek gyűjteményéből származnak —, amelyeket egyáltalán a legjelentősebb ilyen jellegű alkotások között tartanak számon. 4 0 Idetartozik mindenekelőtt az A 77 jelzetű fólió-méretű négykötetes kézirat, mely MAIMONIDES (1135—1204) Misné Tóra c., egyébként jól ismert vallásjogi művét, törvénykódexét, a zsidó jog első szisztematikus összefoglalását, a zsidóság valamennyi vallási előírásának summáját tartalmazza, ám díszítése, pompás illusztrációi avatják „a középkori héber könyv38 Michael KRUPP: Manuscripts of the Mishna. The three complete Mishna manuscripts. In: The literature of the Sages I. Editor: Shmuel Safrai. Assen/Maastricht — Philadelphia 1987. 253. Vö. még KRAUSS 1907. 54-66, 142-163, 323-333, 445-461. 39 Ezt közli a gyűjtemény katalógusában Weisz Miksa is. WEISZ 1906. 14. 40 Ezek jogilag nem alkották Kaufmann Dávid kézirat- és könyvgyűjteményének a részét, hanem anyósa, Gomperz Róza tulajdonában voltak — ennek minden bizonnyal anyagi okai lehettek: talán olyan magas árat kellett fizetni értük, amit csak ő tudott a rendelkezésére bocsátani és valószínűleg csak ezzel a feltétellel. Az adományozó levélben Gomperz Róza külön említi ezeket a tételeket, amelyeket személy szerint ó adományoz a Magyar Tudományos Akadémiának: „Ez alapítványhoz a magam részéről 25 darab dúsan illuminált héber pergamen-kéziratot kapcsolok, melyek a bennök foglalt olasz származású miniatúrák és színes képek révén szakértők ítélete szerint műtörténeti szempontból kiváló beccsel bírnak." MTAKK RAL 533/1905. (Érk. 1905. december 28.)
